Tényleg én vagyok túlságosan érzékeny, amiért nem tudok megbocsátani a férjemnek? (nem tervezett baba miatti veszekedések sora)

Kedves #98 "De ezek valójában lényegtelen kérdések ahhoz képest, hogy egy ilyen közegben hogyan érzi magát 3 kisgyerek, mennyire hagynak bennük a történtek maradandó nyomot." - valóban, csak tudod - abszolút saját tapasztalatból is mondom - az meg a MEGOLDHATATLAN kérdés, mert nem egy önálló kérdés, hanem a kettejük közötti megoldhatatlan konfliktus törvényszerű következménye, kivetülése... (ugye ritka az olyan szerencsés család, ahol pár hétre el tudják vinni a gyerekeket mondjuk a nagyszülők, testvérek, hogy ki tudjanak maradni a konfliktusból - meg nem is biztos, hogy ez egy 1,5 évesnél működne... a nagyobbaknál már igen, ha van rá mód)

És de, nagyon is pontosan emlékszem, nálunk is nagyon szépen lekövették a lányom "kruppos köhögései" a köztem és az exem közötti vihart - pedig nem hangzott el semmi konkrét szöveg a gyerek előtt, a puskaporos hangulat,a gyűlölet légköre hatott ... de mondok még egyértelműbbet, ugye egy macska - néhány szón túl, amit megtanul - biztosan nem érti a beszédet, csak a hangulati ingadozást érzékeli... mégis, amikor a jelenlegi párommal jó régen, még a kapcsolat elején fasirtban voltunk pár hónapnyit, a macska olyan szinten levette, hogy utána vagy egy évig távolságot tartott tőle... pedig nem lett bántva, nem lett ráordítva, semmi... csak levette a köztünk lévő feszkót... (és a macska ösztönösen a helyes oldalra állt:))) - ez utóbbit komolyan ne vedd...)

Kedves 62%-os! Kezdünk egyetérteni:-)

Annyit még hozzáfűznék, hogy persze, nem lehet hetekre lepattintani a gyereket. Én inkább arra gondoltam, ha már az alapfeszkótól nem lehet megkímélni őket, apunak lehetett volna annyi tartása, hogy nem megy a neje után papolni, amikor az a gyerekeket fürdeti például, és legalább direktben nem beszél hülyeségeket a gyerekek előtt.

A normális az lett volna, ha akkor szedi elő (akár minden nap) a témát, amikor a gyerkőcök alszanak). Így is nehéz lett volna nekik, de közel sem annyira, mint most.

A kruppos példád meg jó, a volt férjemmel való válásunk idején (pedig nem volt zajos), az akkor kisiskolás fiam verekedős lett, és hisztis. A macska meg...az enyém direktben a férjemet szereti jobban:-)

Kedves 62%-os! Ti a gyerekek előtt vokáloztatok?

Nem vagyok egy halvérű nőci, de még a válás idején is odafigyeltem arra, hogy NE a gyerekek előtt menjen a balhé. Volt olyan, hogy az exem több nap után hazajött, tudtam, hogy balhé lesz, na akkor 1 napra lepattintottam a népeimet, hogy nyugodtan kiüvölthessem magam.

Szép dolog az, hogy ne fojtsuk magunkba a dolgokat, de megvan a véleményem azokról a szülőkről, akik annyira nem képesek kontollálni magukat, hogy legalább ne élesben menjen az ereszdelahajam a gyerekek előtt.

Ez azért apaként és anyaként alap kellene, hogy legyen.

Amúgy meg tényleg bántó az a megjegyzésed, hogy (nem emlékszem a pontos kifejezésre) apa finanszírozza az anya babázhatnékját. Ezt olyan felhanggal, mintha valami szuper dolog lenne, hogy legalább ennyit megtett.

Egyrészt ők együtt alapítottak családot. Gondolom a pasi nem lett lekötözve és megerőszakolva a fogantatásuknál. Ha meg nem akarta, szólnia kellett volna, vagy akár lépni a kapcsolatból. A gyerek meg már csak olyan, hogy utólagos reklamációnak helye nincs. A feleséget lehet pattintani, a gyereket nem. Vagyis lehetni lehet, de az se normális dolog.

A másik az, hogy elég gáz lehet az a pasi, aki csupán a felesége babázhatnékja miatt vállal gyereket, de csak eltartja, érzelmi kapcsolatba nem kerül vele. Akkor inkább ne legyen gyerekük. De nem ilyennek gondolom a kérdező férjét, ő egyszerűen beparázott.

Kedves #107, természetesen nem, a "repülő szekercék idején" nem volt jelen az ifjúság... de ennél diszkrétebb ordibálások természetesen megestek úgy, hogy mi a konyhában, ők meg a szobában... mondjuk...

Szóval, mint említettem, én meg a férfi oldalát ismerem valamennyire, és egy ilyen a kérdésben szereplő jelenetet úgy tudok elképzelni, hogy persze mindkettő megfogadja erősen, hogy a gyerekek előtt nem vitáznak... aztán anyuka mondjuk elejt egy más összefüggésben tök természetes (és épp ezért neki fel sem tűnő) megjegyzést mondjuk "ha majd ez a gyerek megszületik, akkor..." kezdettel, amit apuka úgy él meg, hogy végigvágtak rajta egy korbáccsal, és felrobban... és rögvest a magas C-nél tartanak mindketten... hiába fogadják meg ezerszer egymásnak, hogy "a gyerekek előtt nem", a terhes nő nem tudja megállni, hogy ne hozza szóba a terhességét, a férfi meg nem tudja megállni, hogy ettől ebben az élethelyzetben fel ne robbanjon.

A "finanszírozza is nagyrészt anyuka babázhatnékját" meg úgy tűnik nagyon népszerű lett, ott idézték feletted kettővel - a baj csak az, hogy fordítva értelmezitek, ez a "vállaljon felelősséget a családjáért, de az igazán fontos döntésekbe ne akarjon beleszólni" női attitűdre utalt.

Tudod, én nagyon jól elvagyok azokkal a nőkkel is, akik a hagyományos szerepekben gondolkodnak (mondjuk párkapcsolatként nem, mert magam nem vagyok konzi, de emberileg igen) mert az egy olyan módon igazságos rendszer, hogy leosztja, miben kié a döntő szó.

Nagyon jól elvagyok az igazi femikkel is, akik tényleg egyenjogúságot akarnak, és ahogy kiállnak a nőket sújtó egyenlőtlenségek ellen, ugyanúgy számítani lehet rájuk akkor is, ha az egyenlőtlenség épp a férfiakat sújtja, mondjuk a gyermekelhelyezés anomáliáinál... Ez meg ilyen módon igazságos.

Azokat a nőket viszont képtelen vagyok tisztelni, akik úgy gondolják, hogy abban, ahol a férfiak vannak előnyben, ott igenis legyen egyenlőség, de ugyanakkor a saját "női előjogaikhoz" meg mereven ragaszkodnának... tudod, "a nő azonos melóért kapjon azonos bért", meg "a férfi is azonos mértékben vegye ki a részét a házimunkában meg a gyereknevelésben" ÉS ugyanakkor "a férfi teremtse meg az anyagi biztonságot", "a nőé legyen a döntő szó a gyerekvállalásban", "anyucika csak egy van, a gyereknek az anyja kell első sorban", és hasonlók... nem vagyok a patriarchátus híve... de a matriarchátusé se... nagyon nem.

Ahol a nő egy személyben dönt a terhességéről, ott a férfi szerepe a "finanszírozza is nagyrészt anyuka babázhatnékját" - ennyi. (szoktam "eltartóbalek"-ként is emlegetni rövidebben ezt a fajta szerepet)

Kedves vitázók!

A kérdező már rég kivonult a topikból, mivel ez már nem az ő problémájáról szól.

Pedig engem mondjuk érdekelne, mi van vele.

Habár a ti írásaitok sem érdektelenek.

Kedves 62%-os!

A gyerek előtti vokálozással kapcsolatban: nyilván van, amikor gurul a gyógyszer, de normálisan gondolkodó ember azért csak megálljt tud parancsolni magának, ha a gyerekei a közelében vannak, és nem megy direktben anyuka után, amikor az a gyereket fürdeti, mint ahogyan a Kérdező leírta.

És főleg nem ejt ki olyan dolgokat a száján, amiket valószínűleg nem is gondol komolyan.

Eltartóbalek: klassz szó, biztosan van ilyen pasi is, nem szeretnék a párja lenni. Nekem ezzel a megjegyzéseddel az volt a gondom, hogy a meglevő gyerekekkel kapcsolatban használtad, akiket viszont még közösen vállaltak (lehet, hogy a nő akarta jobban, de mint írtam, nyilván nem erőszakolta meg a pasit). Te úgy fogalmaztál, hogy eddig finanszírozta anyuka babázhatnékját. Hát még mindig úgy gondolom, finanszírozni kevés.

Tényleg balek az a pasi, aki csak anyagilag száll be, de én úgy látom, sok családnál nem a nő miatt alakul így, hanem a pasi nem foglalkozik a kisebb-nagyobb helyzetek megoldásával. "Döntsd el te, Anya, úgyis te vagy többet a gyerekkel". Anya meg dönt, mert valakinek azt is kell. Aztán megszokja, és előbb-utóbb nem is kérdez. Na akkor lesz a pasiból eltartóbalek.

Nőként úgy gondolom, hogy megvan bennünk az igény arra, hogy átbeszéljük a dolgokat, mielőtt cselekszünk. Csak a folyamatos elutasítás sokunkból kiöli ezt.

Írok példát: várandós anyuka próbálja elcipelni apát babakocsit választani. Általában nem megy, ahogy nem érdekli, milyen legyen a kiságy, a babahordozó sem.

Bölcsiválasztásnál anyuka vacillál, érveket sorakoztat egyik mellett, másik mellett, apuka nem szól bele, mert nem ő fogja hordani a gyereket. És így tovább...

Nos,ez az anyuka előbb utóbb nem kérdez, apuka meg nem szól bele, és kész az eltartóbalek. Mindketten buknak a helyzettel. Az persze megint más dolog, hogy egy terhesség megtartásáról akkor is együtt kell dönteni, ha apuka amúgy tesz mindenre.

Az én második férjem is próbált kimaradni dolgokból, mert sok a munkája, fáradt, hadd ne foglalkozzon ezzel. Megoldok kérdezősködés nélkül sok mindent, azaz egyedül döntök a kevéssé lényeges dolgokban, ha azt látom, nem nagyon izgatja fel. De ha nagyobb horderejű kérdésről van szó, kiakadok a "Rád bízom" szövegtől. Ne bízza rám! Nem csak én vagyok a gyerekek szülője, hanem ő is. Szóval nálunk noszogatni kell időnként, de nem hagyom kimaradni a fontos kérdésekből. Nem akarok eltartóbalek mellett élni.

Nem tudom, hogy keveredett ide a feminizmus, de már magát a szót is utálom, annyira pejoratív a felhangja.

Így nem is vagyok feminista,ember vagyok, aki nem másodrangú, és ez az élet minden területére érvényes. Max. a munkaerőpiacon bosszant a hátrányos megkülönböztetés.

Nem azt várom el a férjemtől, hogy mindenből vegye ki a részét fele részben, amit én csinálok, hanem azt, hogy a terheken osztozzunk nagyjából egyenlő arányban.

Tehát ha meló után hazaesik, és dög fáradt, közben én otthon voltam, ne álljon neki takarítani, lazuljon inkább, hogy este legyen energiája a gyerekeire is egy kicsit. Viszont ha én is dolgozom, és együtt érünk haza, akkor fogjunk össze, és kapjuk rendbe a háztartást, ne a tévé előtt sörözzön, mint kenyérkereső.

Szerintem legjobban az öli meg a szerelmet, de még a tiszteletet is, ha az egyik fél kihasználja a másikat, mindegy, melyik teszi. És az sem túl egészséges, ha nagyon kőbe vannak vésve a feladatok, kompetenciák.

Jó hosszú lett:-)