Nektek hogyan változott a kapcsolatotok a párotokkal, azalatt az idő alatt, amíg a szülőknél laktatok?

Nem laktunk szülőknél egy percig se...

Ő 30 én 26 voltam mikor találkoztunk. Önállő élettel keresettel rendelkező emberek. Nem is értem miért laknak párok szülőknél.

Mi egyszer laktunk a ferjem szuleinel 6 honapig egy koltozes miatt, az uj hazunk meg nem volt berendezve. Haaaaat nem volt egyszeru, viszont a mi kapcsolatunk erosodott, ugyanugy szeretettuk egymast, kitartottunk egymas mellett annak ellenere h az anyjaval minden nap konfliktusaink voltak.

Mar 30 asok vagyunk de ikyen hukye szabalyokat kellett betartani mint pl nem lehet este hat utan enni a hazban, szoval beultunk a kocsiba csokit enni, meg ilyen nonszensz baromsagok:-)))

A lenyeg az h akkor is jo volt a kapcsolatunk, sok mindenen tulestunk azota is, de ezek erosebbe tettek, igaz, mi nagyon szeretjuk egymast mar 6 eve:-)

Mi 5 éve egy házban lakunk édesanyámmal és a tesómmal, de nem egy légtérben!!! Hanem belül le van választva, külön bejáratunk van, magánszféránk van, saját háztartást vezetünk, magunknak vesszük a kaját stb. Rezsi felezve van. Pár év múlva úgy néz ki szétköltözünk. Anyuék elég messzire mennek másik, kisebb kertes házba, mi viszont nem akarunk annyira messze menni Bp-től, úgyhogy oda, vagy a környékére költözünk, ahol találunk normális áron lakást, lehetőleg valamelyik külső kerületbe, nem a belvárosba.

A kapcsolatunk olyan mint eddig:) erős, nagyon szeretjük egymást a férjemmel. Amúgy egyáltalán nem zavaró a dolog. Olyan mintha a szomszédaink lennének. Egy légtérbe , tehát úgy, hogy nincs magánszféránk, nem költöztem volna senkihez. Azért élünk így, mert anyuék megkértek rá, ha nem gond maradjak/maradjunk. A ház kihasználatlan lett volna nekik, ha én elköltözöm innen, szóval inkább mi jöttünk ide. Lakást bérelni meg horror, és nem volt kedvünk egy csomó pénzt kidobni az ablakon...Hitelbe meg pláne nem akartuk verni magunkat. Semmi problémánk nincsen, teljesen önállóak vagyunk, eltartjuk magunkat.