Több év után milyen a kapcsolatotok a párotokkal (tanácsot is kérek)?

1-es. Kevés az az ember aki igazán meg tudja tervezni a gyermekvállalást. A kérdező 4 éve együtt él a párjával, ergo megtervezték. Meglepetések bármikor érhetnek minket az életben. De bárcsak mindig mindenki számára kiszámítható lenne az élet, mint neked kedves! Tudod hogy van ez, egyszer fent, egyszer lent. A szerencse forgandó. Egy munkahely elvesztése, egy betegség vagy haláleset felülírhat mindent, hacsak nincsen pár milliós bankbetéted. Kicsit több tiszteletet, emberséget, s empátiát érdemelnek embertársaink, még ismeretlenül is. Love & Peace.

Kedves Kérdező, fel a fejjel. Kicsit kevés az információ a tanácshoz. Ha csupán a kérdésedre válaszolok, nem kellene, hogy lapos legyen egy kapcsolat 4 év után. A párod tényleg sokat dolgozik. Úgy veszem ki a soraidból, hogy nem szükségszerű, hogy a plusz munkával lefoglalja minden szabadidejét. Persze érthető, hogy minden Forint számít, de nem a család rovására. Erről többet kellene beszélnetek. Kérd meg, hogy legalább a hétvégéket szánja rátok, vagy amelyik napokat mindketten jónak látjátok. Légy határozottabb, szabj határokat, hiszen mindenki addig megy el, ameddig hagyják. Beszéljétek át mik az elvárásaitok egymással szemben, hiszen nem egyértelmű. Ha időt szántok egymásra, visszataláltok egymáshoz és ismét lesz szex :) Ok-okozat.

Hát nálunk pont aktuális, csak nálunk nincs gyerek. MI 7,5 éve vagyunk együtt. POnt ezt érzem én is ideje, mi hétvégén beszéltük ezt át. Elmondtam neki, hogy szerelmes már nem vagyok, ez az oka annak, hogy sokszor idegesít, nem érdekel, mit gondol, idegesítenek azok a szokásai, amik régen nem. Pl. amikor megismertem, cigizett, majd leszokott, most visszaszokott, és akárhányszor rágyújt, mindig odaszúrok neki valamit. Türelmetlen vagyok vele, idegesít, néha már csak a jelenléte is. Most végre, kb. 1-1,5 év után elmondtam neki, hogy hogy érzek, hogy szeretem, hogy nem akarom elhagyni, hogy rendbe akarom hozni, de nem mertem elmondani, mert féltem, hogy egyből azt fogja hinni, hogy el akarom hagyni, és nem próbál meg úgymond segíteni. De tudom, hogy ehhez ketten kellünk. Nem ő változott, nálam múltak el az érzelmek. Mondtam, hogy nem akarok babát, ha így érzek, néha a szex is nehezemre esik, kötelességnek érzem, ugyanakkor ha együtt vagyunk, azt nagyon élvezem, de nem kezdeményezek. Mondtam, hogy monoton az életünk, nem járunk sehova, megértem őt is, mert ő fizikiai munkát végez, 1 napot vagyunk együtt, akkor jó lenne kimozdulni, de ő ugye pihenne, én viszont irodában vagyok, én viszont mennék kicsit vele is. Eljutottunk oda, hogy most ő kérdezte meg, hogy nincs-e kedvem kimenni forralt borozni valamikor. Nagyon örültem neki, utálom a forralt bort, de nagyon régen ki akarok már menni a karácsonyi vásárba kicsit forralt borozni, kimozdulni, úgyhogy már alig várom :)

Amint meg volt a beszélgetésünk, a hétvégénk is sokkal jobban telt. Se egy vita, se egy hangos szó, megértette, mondta, hogy ő is érezte. Tudja, hogy szeretem, és örül, hogy elmondtam :)

Bár nekünk nem ugyanaz a helyzet, mint nálatok, de azt látom, hogy mindkét fél kell ahhoz, hogy ez helyre jöjjön.

Mi 4,5 éve vagyunk együtt, 3 éve házasok, szerencsére nagyon jó a férjemmel a kapcsolat:) De fontos tényező, hogy nálunk nincs gyerek, és nem is lesz. Nekünk ezzel a nehézséggel kellett megküzdenünk, hogy nem tudunk gyereket vállalni. Nem volt könnyű, de túl vagyunk rajta. Az élet megy tovább. (Eredetileg is csak 5 év házasság után akartunk gyereket) Szóval hosszabb kapcsolatba.

4 év még nem olyan sok idő. Valószínűleg túl korán vállaltatok gyereket. Nem érett meg rá a kapcsolat, nem készültetek fel rá.

Túl sokat vállal magára a párod. Amint tudsz, vissza kell menni dolgozni fél, 1 év után, és akkor nem hárul majd rá annyi munka, jobban meg tudjátok osztani a babát is.

Meg kell beszélnetek a dolgaitokat, mert ha nem kommunikáltok egymással, ahogy telik az idő, egyre nagyobb lesz a szakadék, és lesz olyan pont ahonnan már nincs vissza út, és válás lesz belőle.

Akarta a babát a párod, vagy becsúszott és nem akartad elvetetni?

5-ös!

Csak annyit akarok mondani, hogy ne aggódj! :)

A minap folytattam le egy beszélgetést egy "millió" éve házas férfival. Nagyon jól elmagyarázta nekem, hogy egy házasságban igenis eljutnak addig a felek, hogy tökéletesen ismerik egymást, és a napok unalmasak, monotonak lesznek. A másik szokásai idegesítővé válnak akkor is, ha azokat addig szerettük, vagy toleráltuk. A házasság (vagy élettársak esetében a kapcsolat) elhatározás kérdése. Eldöntöd, hogy választasz valakit, akit nem fogsz megcsalni, akit nem szekálsz a halálba, és ő sem teszi veled ugyanezt. Közösen döntötök, támogatjátok egymást. A hosszú távú kapcsolat nem a szerelemre, vagy vonzódásra épül, hanem a bizalomra, toleránciára.