21 évesen férjhez mentem. Folyamatosan azt szajkózzák az emberek, hogy a mai világba házasság nem való mert sok a válás stb . Szerintetek?

Én 21 évesen jöttem össze egy nővel,akitől 12 év után elváltam. Szüleim nekem is elváltak. Apám megcsalta anyámat, ivott is.

Én nem szerettem volna ezeket a hibàkat elkövetni. Nem éltem úgy mint apám , próbáltam az ő hibàit nem elkövetni.

Aztán pont én lettem az akit megcsalnak....kettőnn áll a vásár, hiába állsz te hozzá úgy ahogy jó, illeve hiába áll ő is úgy hozzá egy darabig....ha utána mégis borít mindent.

Nem a házasság nem való, mert azzal nincs semmi gond. Hanem az emberek azok akik sokszor nem valók kapcsolatra....főleg nem hosszútávúra.

Igazából,teljesen mindegy,hogy kinek mi a véleménye,mert lehet ez volt életed legjobb döntése és együtt fogtok megöregedni,de lehet pár év múlva elváltok.Senki sem tudja megítélni,hogy ez most jó vagy rossz döntés volt.

Mindenesetre,nekem is az a véleményem,hogy 21 évesen még korai a házasság.De ez a te életed,azt csinálsz,amit akarsz.

Ez java részben rajtad múlik.

Ha szereted a férjed, akkor nem fogtok elválni.

Te mások véleménye, élete, döntései alapján akarod élni a sajátodat? Kit érdekel hányan válnak el? Az az ő életük volt, nem a tiéd. Mindenki maga választja a párját. Vagy jól, vagy rosszul. Csak rajtatok múlik. Felnőtt emberek vagytok.

Sem több év járogatás, vagy együttélős kapcsolat, se gyerek nem garancia arra, hogy a közös élet működni fog hosszabb távon, ha eleve olyan emberhez mész hozzá adott esetben, akihez nagyon nem kéne.

Ismerősöm 8 év után házasodott, rá 1 évre elvált, mert hozzáment egy eleve alkoholista pasihoz, aki később már meg is ütötte. Még egy gyereket is szült a nő egy ilyen pasinak. Egyesek nem látnak a szemüktől...

Ha érdekel egy kicsit tudományosabb magyarázat, van annak alapja, hogy a jelenlegi társadalmi környezet nem túlzottan kedvez a házasságoknak.

- a nyugati országokban sokan nagyon kiszolgáltatottak a munkaerőpiacon

- megnőtt a mobilitás, de sokszor kényszerűségből kell költözniük embereknek

- sokszor még a korábbi földműves tevékenységhez képest is időben jóval többet kell dolgozni, csak ez többnyire ma már irodai, ülőmunka

- a mozgáshiány, az egészséges élelmiszerek, jó levegő hiányában az emberek már 30-40 éves korukban elkezdenek egészségügyi problémákkal szembesülni

- a monoton munkák, a munkahely elvesztésétől való félelem vagy éppen maga a munkahelyi stressz kiégéssel, fásultság megjelenésével fenyeget

- a napi munkától szellemileg/testileg lefáradt embereknek hazaérve már nincs energiájuk minőségi emberi kapcsolatokat ápolni, ehelyett egyszerű, agyat nem igénylő szórakozással töltik az időt

- a médián keresztül rengeteg olyan burkolt üzenet érkezik, ami a házasság intézményét alapjaiban támadja (pl. reklámokból, filmekből olyan minta jön, hogy az a természetes, hogy a felek szeretőket tartanak. A reklámok célja, hogy eladják neked a terméket, ehhez azonosulnod kell a szereplőikkel, ha az a forgatókönyv, hogy a szereplő éppen megcsalja a párját, akkor ez erős tudat alatti manipuláció irányodban, vagyis a reklám járulékosan nem csak a terméket adja el, de az életfilozófiát, hozzáállást is. Egyes reklámok úgy tüntetik fel az anyagi javakat, autót, hogy az az illető "gyermeke", "szerelme", vagyis nem egy másik felnőttel való felelős érzelmi kapcsolat a fontos, hanem ezt tárgyakkal éli meg a szereplő. Vagy olyan szituációkat jelenítenek meg, hogy a látszólag több éve házas emberek szürke arccal járnak-kelnek otthon, ez is egy erős háttérüzenet, vagy hogy "szegény" szülőket betemeti a sok kakis pelenka, piszkos gyerekruha stb. Ártatlan szituációknak látszanak, de keményen nyomják a fejünkbe, mit gondoljunk, érezzünk az élethelyzeteinkben.)

- ehhez az erős manipulációhoz jön a már említett szellemi lefáradás, amikor még könnyebben felveszünk ilyen üzeneteket

Ilyen és hasonló külső hatásoknak lehet kitéve egy házasság, és ehhez jönnek még olyan csapdák, hogy a felek milyen családból jönnek, ott milyen problémamegoldási és kommunikációs stratégiák működtek /vagy nem működtek/, ők mit tanultak vagy vettek át öntudatlanul. Sokan nem voltak elégedettek a saját szüleikkel és nagy vehemenciával próbálják elkerülni azt az utat, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy vagy szóról-szóra ugyanazt végre fogják hajtani, vagy csak ugyanolyan vakon bevágtáznak egy másik zsákutcába.

Ha a friss házasok nincsenek tisztában ezekkel a hatásokkal és csapdahelyzetekkel, nem tudják észrevenni magukon az intő jeleket, így simán ráállhatnak a "kitaposott ösvényre", hogy elhidegülnek, más élmények után néznek ha néznek, vagy csak befásulnak, elkezdik okolni, gyűlölni egymást és végül elválnak.

Ezért én azt gondolom, a házassághoz nagyfokú tudatosság kell. Fontos, hogy nem azért házasodunk, hogy szép esküvőnk legyen, felnézzenek ránk a környezetünkben, vagy a gyerek kedvéért és ilyenek. Tulajdonképpen nem is a házassághoz, hanem már a tartós párkapcsolathoz nagy tudatosság és odafigyelés kell, de megéri.

Érdemes ezt az elején tudatosítani és közösen elhatározni, hogy mikre figyelünk oda - pl. mindig hagyunk időt magunknak, szakítunk időt egymásra, fontos a pihenés, kikapcsolódás, nem áldozzuk be az egészségünket, nem rendeljük alá magunkat a pénznek, megéljük az érzéseinket, tudunk beszélni róluk, kimondjuk ha van valamilyen problémánk stb. A kommunikáció alap.

Ezen felül vannak olyan "nemi" különbségek, amibe a párok nagy hányada belefut. Pl. a nő szereti megosztani az érzéseit, a férfi nem. Ilyesmi klisék, amik viszont emberek milliárdjainál ugyanazokhoz az érzésekhez, tapasztalatokhoz, panaszokhoz vezetnek. Ilyen esetekben tipikus házastársi viták alakulnak ki, amik aztán jól elmérgesedhetnek. Mivel ez tényleg óriási tömegeket érint, születtek már erről jó szakkönyvek, stratégiák. Én felírnám mindenkinek házasság előtt/elején kötelezőnek ezt a könyvet: [link] (A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek) Ez nagyon jó megelőzés és a tudatosságot, önreflexiót is növeli.