Vannak olyanok, akik azért házasodnak meg, mert bár nem teljesen boldog a kapcsolatuk, de úgy érzik már nem találnának jobbat?

Ha megalkuszol maximum.

Bár én erre nem lennék képes. Megtalálhatod a számodra tökéletes nőt/férfit, nem kell magadat belekényszeríteni a boldogtalanságba. Azzal sincs semmi baj, ha egy kicsit fellélegzel a gond alól és egyedül vagy. Mi van, ha a sok negatív után most jött egy pozitív és utána még jobb lesz?

Lánykérés előtt állsz? Mennyi ideje vagytok együtt?

Tudod mi a te bajod? Azt akarod, hogy szeressenek. Szeressenek a házasságban, a közértben, a barátságban, az utcán, vagy egy társaságban. És ezért rohadtul mindent megteszel. Azt hiszed a te dolgod mindenkit boldoggá tenned, a saját boldogságod árán leginkább. Mert ha adsz, majd piszkosul szeretni fognak. Így dobálni kezded magad. Előbb csak apró parányi morzsát adsz, majd látva mennyire jó, adod a többit. Ha kell a mosolyod, az időd, a hited, a reményed, mindent odadobsz. Csak szeressenek. És ott leszel, amikor senki más, vigaszt nyújtasz, amikor mindenki kihátrál. Ott leszel és gyáván nem gondolsz majd bele, a másik vajon kitartana-e melletted. Vajon ugyanúgy melletted lenne, ugyanúgy fogná a kezed? De elnyomod, nem kérdezel, hisz a válasz talán fájna. Így csak csendben adsz magadból, abból, akit talán már nem ismersz, mert átváltoztál, megváltoztál, megalkudtál, és út közben elfelejtetted a legfontosabbat. Az igaz szeretet téged lát majd. Téged szeret, játszmák nélkül, követelés nélkül. Aki szeret akkor boldog, ha téged azzá tett.

Minden más hazugság.