Hogyan dolgozzam fel, hogy elhagy a férjem a 10 évvel fiatalabb, karrierista kolléganőjéért?

Ez nagyon nehéz, az biztos. Én abban nem tudok neked tanácsot adni, hogy hogyan dolgozd fel, mert nem voltam ilyen helyzetben és gyerekem sincs.

De ne ess össze, mutasd meg nekik, hogy erős és független nő vagy, aki képes önállóan helyt állni a hétköznapokban, meg úgy az életben is. Akkor is, ha most úgy érzed, hogy nem így van. Hidd el magadról, hogy nem vagy kevesebb, mint az a nő.

A férjed viszont kevesebb, mint te vagy, ha képes a gyerekeit és a gyermekei anyját ilyen gyorsan, ennyi idő után csak úgy elhagyni.

Kitartás!

Szervezz programokat a gyerekekkel, ha tudsz barátnőkkwl, sportolj, az levezeti a stresszt.Ha kell sírj! Kb.fél év, és újra a régi leszel.Kifelé azt mutasd nekik, hogy rendben vagy.

Fel a fejjel! Megérdemlik egymást.

Azt meg kell értened, hogy annak a nőnek semmi köze nincsen ahhoz, hogy elhagyott a férjed. A férjed azért hagyott el, mert valami gond volt a kapcsolatotokban (nem veled, a kapcsolatotokban), nem volt vele elégedett, már nem szeretett téged, valami hiányzott neki stb. és abban a nőben volt valami, ami megfogta. Ennyi. Semmit nem számít az, hogy ki az a nő, hány éves, hogyan néz ki, mit dolgozik, karrierista-e vagy sem, akar-e gyereket vagy sem stb., úgyhogy ne is őt okold, ne haragudj rá, ne szidd őt. Egy ember van a történetben, akire haragudhatsz és az a férjed. Ha valami problémája volt, akkor azt el kellett volna mondania és meg kellett volna beszélnetek. Még ezek után is előfordulhatott volna, hogy valami olyan dologról van szó, amit már nem lehet megoldani, nem lehetett volna rendbehozni a kapcsolatotokat vagy esetleg ő már abszolút nem is akarta volna, viszont az úgy tiszta lett volna, hiszen mindent meg tudtatok volna beszélni és téged sem ér ilyen váratlanul a dolog. Tényleg nem beszéltetek róla semmit?

Mindenesetre most az a lényeg, hogy minél gyorsabban összekapd magad, ami elhiszem, hogy nem egyszerű, de a legjobbat kell kihozni a helyzetből. Nem kell visszavágni, bosszút állni, játszani a keményt, háborúzni stb., már csak a gyerekek miatt sem, de valóban az a legjobb, ha egy erős, önálló, független nőként minél gyorsabban talpra állsz és összekapod az életed. Támaszkodhatsz a családtagjaidra, ha jó velük a kapcsolatod, a legjobb barátodra és ilyenkor szerintem nagyon jó kibeszélni a gondolataidat, érzéseidet. Valamint ott vannak motivációnak a gyerekeid, az legyen a célod, hogy nekik is minél jobb és könnyebb legyen. Illetve az is jól jöhet, ha megpróbálsz egy picit másra összpontosítani (de nem menekülni a probléma elől) pl. munka, hobbi, sport stb.

12 év az rengeteg. A korkülönbség valóban hatalmas, de gondolj arra, hogy akármelyik fiatalabbal leléphetett volna korábban is, ha csak ez lett volna az indoka.

Rossz volt a házasság, mindketten tehettetek róla, valóban nem a nő hibája.

Egyébként melyik józan nő szülne egy már 2 gyermekes 50 éves férfinak?

A csaj sem komplett, mire érettségizne a gyerekük a férjed valószínüleg halott lesz.