Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Alkalmatlan vagyok a házasságra. Vannak itt még ilyenek?
1. Szeretek egyedül lenni, egy sima párkapcsolat is megterhelő nekem.
Nem igénylem, hogy állandóan legyen körülöttem valaki, sőt kifejezetten idegesít. Szükségem van arra, hogy naponta minimum 5 órát egyedül legyek.
2. Egyedül szeretek enni és aludni. Zavar, ha ezt mindig mással kell megtennem.
3. A szex nem érdekel, nem tudnék napi/heti szinten szexelni, mert egyszerűen nem érdekel, és rosszul vagyok a gondolatától, hogy valaki ilyen szinten használja a testem, és követelje magának, hogy megkapja a szexadagját.
4. Utálom a rokoni összejöveteleket, márpedig kapnék ebből a másik oldalról is, elég nekem a sajátom.
5. Zavarna az anyagi függés, úgy értem, ha van is saját bevételem, valahol mégis sok minden közös egy házasságban, és nem akarok függni olyan szinten, hogy közös lakás, közös autó. És ha szétmegyünk? Értitek.
6. Nem akarok gyereket.
7. Nem akarok senkire főzni, mosni, takarítani. Azt látom, hogy a pároknál ez nagyrészt, nagyon nagy százalékban még mindig a nők reszortja, engem frusztrálna, ha ezt elvárná tőlem valaki.
8. Nem tudnék alkalmazkodni, zavarna, hogy az időmmel és a tevékenységeimmel mindig el kellene számolnom. Most itt vagyok, most ezt csinálom, most oda megyek, eddigre meg addigra érek haza stb. Vagy ha ottho lennék, akkor alkalmazkodni, éállandóan körülöttem lenne, mindig tekintettel kéne egymásra lenni, legalább otthon szeretem elengedni magam, nyugton lenni. Szóval nem bírnám, szeretek szabad lenni.
9. Hihetetlenül sok megcsalós esetet látok magam körül, és miért lennénk pont mi kivételek? Nem tudnám feldolgozni.
Márpedig a fenti pontok miatt bárki 2 hét után lazán megcsalhatna, mert nem vagyok egy született feleség.
Nem áll szándékomban soha férjhez menni, és ezek alapján senki el sem venne.
Csak érdekelne, hogy van-e hasonló vki, akár ffi is?
Trollok kíméljenek, cikizést nem kérek.
válasza:Én is alkalmatlan vagyok, de teljesen más szempontok miatt, mint te, bár azokból amit leírtál kettőt talán én is mondhatnék, de ezzel nem igazán leszel előrébb.
Nem elemezném egyesével ki az összes pontot, de némelyik egyáltalán nem kizáró oka, hogy legyen egy társad akivel még csak házastársi viszonyban sem kell feltétlenül lenned és némelyik pont pedig erősen sarkítás. Gondolok például az ilyenekre: "Nem tudnék alkalmazkodni, zavarna, hogy az időmmel és a tevékenységeimmel mindig el kellene számolnom. ".
"nem kizáró oka, hogy legyen egy társad"
De én erre sem vágyom igazából már.
Túl sokat kellett belerakni az eddigi kapcsolatokba is, nagyon kimerültem, pedig nem erőszakos vagy bunkó emberekkel voltam együtt, egyszerűen a hétköznapok daráltak be, hogy benne lenni egy kapcsolatban, megfelelni az elvárásoknak, alkalmazkodni stb.
Miután ezek véget értek, sokkal több energiám lett, úgy éreztem magam, mint régen sulis koromban, amikor végre megkaptuk a vakációt.
Felszabadultnak!
Tudom, hogy ez a divat, hogy mindenki égen-földön keresi a nagy szerelmet, és pánikol, ha egyedül van, de én asszem fordítva működök.
Sokkal kreatívabb, nyugodtabb, felszabadultabb vagyok egyedül.
Ami viszont rossz, és ezt a kérdést is motiválta, hogy a környezetem csőrét böki, és kapom a hülye megjegyzéseket, hogy hát miért nincs valakim, miért nem megyek férjhez mint más rendes nők.
De számomra az járatlan út, és soha nem is álmodoztam házasságról.
válasza:Nem baj, semmivel sem vagy ezért kevesebb.
A házasság is egy hivatás. Nem mindenkinek ez az útja, ahogy pl. nem lesz mindenkiből orvos sem.
a kérdésem úgy lett volna pontos,hogy "alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra".
nekem fura, hogy mások ezért annyira odavannak, és életük nagy célja az, hogy párjuk legyen.
én tökre jól megvagyok egyedül, és tartalmas életet élek, sok feladattal, céllal.
válasza:#6 nem teljesen értek egyet.
annyiban mindenképp sorsszerű, hogy valamennyien különböző természettel, preferenciákkal, attitűdökkel, személyiségvonásokkal vagyunk megáldva vagy megverve.
és a bőréből senki nem bújhat ki.
ha tehát én roppant introvertált vagyok, az átlagnál nagyobb szabadság- és autonómiaigénnyel, és a családalapítástól teljesen eltérő életcélokkal rendelkezem, akkor hiába akarok úgy dönteni, hogy jövőre férhez megyek, nem működne, mert az nem én lennék, és erőszakot kéne tennem magamon, hogy ebben a szerepben megálljam a helyem.
ami lelki betegségekhez, további kimerültséghez és lejtmenethez vezetne.
voltam nagyon-nagyon szerelmes, és akkor is ezt éreztem.
szóval alkatilag sem vagyok képes úgy megbolondulni vkiért, hogy feladjam önmagam.
meg racionális is vagyok, a rózsaszín köd felszáll, és akkor úgyis kiütköznek ezek a pontok.
nekem a szerelem mint érték mindig hátrább sorolódott a szabadságnál.
válasza:"nekem fura, hogy mások ezért annyira odavannak, és életük nagy célja az, hogy párjuk legyen.
én tökre jól megvagyok egyedül, és tartalmas életet élek, sok feladattal, céllal."
Mindenki úgy él ahogy akar, azt csinál amit akar, olyan döntéseket hoz az életével , vágyaival kapcsolatban amilyet akar. (Nyilván törvényes kereteken belül)
Tehát senkinek nem kötelező párkapcsolatban élni, együtt járni egy másik emberrel, szexkapcsolatot, szeretőt tartani, házasodni, gyereket vállalni, barátkozni stb stb. Semmi sem kötelező, úgy élsz ahogy csak szeretnél.
Rengeteg ember van aki házasodik, pedig nem neki való, ahogy sok ember gyereket is vállal, pedig egy kisegeret se lenne szabad rábízni, nem hogy gyereket...
Az érveid természetesen érthetőek, bár vannak olyan részek amikben általánosítást érzek.
-Például ha a megfelelő, hozzád való társ van melletted, az soha nem teher, ha egyedül akarsz enni akkor úgy eszel, alhattok külön szobában is stb stb, de nyilván ha semmiképp nem akarsz párt, azzal sincs semmi baj. A nővérem se akar, se párt, se férjet, se gyereket. Nincs ezzel semmi gond. 100%-ban magánügy:)
-ha valaki házasodik, attól még nem kötelező gyereket vállalni (mi se akarunk gyereket a férjemmel, mégis házasságban élünk) Aki cseszeget a gyerektémával az meg szarjon sünt.
- vagy mondjuk hogy szerinted a házasság azzal jár többnyire, hogy főzni-mosni-takarítani kell a másikra. Nos, ez nincs így, ha a megfelelő társ van melletted aki szeret és szeretsz, ezek a dolgok megbeszélhetők, nem fogja hagyni, hogy te vakard a mocskot egyedül. Mivel egyenrangú felek vagytok, mindenki kiveszi a részét.
Valószínűleg azért nem tudod elképzelni miért akar a legtöbb ember társat, mert nem élted át milyen az igazi, boldog párkapcsolat. Persze azzal sincs baj aki nem szeretne ilyen dolgokat az életébe. Erre is írtam, hogy élj úgy ahogy te szeretnél, és ne foglalkozz azzal, hogy egyes primitív emberek szerint csak az a jó, ahogy ők élnek...Ne élj a társadalmi elvárások alapján, csak úgy ahogy neked jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!