Szerintetek van értelme így házasodni?

Te írtad ki az Együttélés topicba ezt, igaz?

"Normálisak ezek az érzések egy kapcsolatban?"

Szerintem nem éri meg csak az anyagi kényszerek miatt.

Tök minegy, hogy miért vagy boldogtalan. Nyilván, ha jól működne, kényszermentesen a kapcsolat, akkor jól is éreznéd benne magad.

De nálad a pénz (is) dominál, nem elsősorban a szerelem.

Túl sokat agyalsz feleslegesen, túl negatív és passzív vagy. Túl sok a mi lesz ha..

Egyszer úgyis meghalunk. Nem jobb lenne azt a kis időt probléma mentesen leélni, és nem saját magad által generált problémákon agyalni? Mert te most csak a sok b..romságokon agyalsz.

" E nélkül szerintem meg sem tudnék élni. " Szánalmas vagy. Azt hiszed, hogy az a kis pénz, amit majd az özvegyi nyugdíjból fogsz kapni, az majd életmentő lesz?

"A rendes özvegyi nyugdíj az elhunyt nyugdíjának 30 vagy 60%, az egyéni körülményektől függően."

[link]

Talán most, kenyérkeresőként kéne apránként félre tenned, hogy ne nélkülözz, majd nyugdíjasként. Ja, és nyugdíjasként is lehet elmenni dolgozni.

Te csak az anyagiakról beszélsz, és semmit az érzelmi hátteréről. Akkor ti csak egy gazdasági érdekkapcsolat vagytok?

És még az alkalmazkodás is nehezedre esik! Pedig, ha valakivel együtt élsz, nagyon sokat kell alkalmazkodni, és kompromisszumot kötni.

De akkor neked minek kapcsolat, ha ennyire életképtelen vagy egy kapcsolathoz?

2-es részben igazad van, másrészt meg nincs.

Itt arról van szó, hogy a kérdező a lakását a gyerekének akarja átadni, és hogy legyen hol laknia, most a házasságot fontolgatja, de a férfival nem egyeznek sok ponton.

Ez egy nagyon megterhelő élethelyzet lehet, ne ítélkezz!

Könnyű osztani az észt, de gondolj bele, nincs hol laknia, és ha szakít, nem tudja fenntartani magát.

Nem mindenkinek akkora a fizetése, hogy félre tudjon tenni a nyugdíjra, ne a középosztálybeli helyzetedből értékeld az ő életét, ami nyilván kevésbé szerencsés, ha ilyen helyzetbe került.

Szerintem az erőforrásaidat ne arra harácsold, hogy ezen a dilemmán kattogsz, itt a végeredmény a lényeg, hogy nem vagy boldog és ez egy szükség szülte helyzet, hogy a pasival vagy.

tanácsom: ha a lakás a te neveden van (és remélem, volt annyi bölcsesség benned, hogy jogilag nem mondtál le róla, miközben szívességi lakáshasználó vagy, az angolszász terminológia szerint pedig kvázi hajkléktalannak minősülsz), szóval ha a neveden van még a kecó, uzsgyi haza.

a szülőség pedig ilyen mértékű önfeláldozást nem kívánhat tőled, hogy utcára kerülj, hogy a gyerekednek legyen saját lakása.

a gyerekkel (aki gondolom már felnőtt), lehet olyan megállapodást kötni, hogy otthon maradhat, és belead a rezsibe, de te is otthon élsz.

amennyiben párja van, csináljanak 3 gyereket, kapják a csok-ot, és lesz saját kecó, vagy menjenek ők albérletbe, ketten keresnek, fenn tudják tartani.

öregségedre te ne mondjál le a saját lakásodról és ne állj össze csak azért egy férfival, hogy legyen hol laknod, meg ne az özvegyi nyugdíjra apellálj, ami valóban csekély összeg.

ott a gyereked, támogasson, számíthassatok egymásra.

ez így nagyon egyoldalú áldozatvállalás, te lemondasz mindenről, de szinte csak erre a férfira számíthatsz, akivel nem is élsz jól.