Normális ha egy apa közösségi oldalakon nem akarja megosztani a családi életét?

Igaza van tartalmilag, bár azt is meg kell jegyezni, ha kimennek az utcára, akkor ott is látják őket.

32/f

"ha kimennek az utcára, akkor ott is látják őket"

És az, hogy akkor éppen hogyan jár-kel az utcán, évek múlva is visszakereshető?

Igen, normális. Agyf@ct kapok attól, hogy a kis Petike vagy Sárika most épp maszatos, épp meztelenül fürdik, épp elpukizta magát, Józsi megkérte Marcsi kezét Valentin napon, 600 esküvői fotó van Vilmáról és Berciről, "Panna vvagyok, 3623 gramm, 51 centi, anyu, apu és én is jól vagyunk fotóktól...

Magamról is csak ritkán van fent kép. Magánszféra, a barátaim tudják, hogy mi történik, a többieket pedig letojom. Nem akarok senkinek sem megfelelni. :)

Normális,viszont én ismerek olyan férjet,aki megtiltotta a feleségének azt,hogy bármit feltegyen magukról,tehát egy üres oldaluk van,de persze másokról mindent megskubiznak!

Ezt tartom a legnagyobb álszentségnek!

Ez inkább egészséges, párom konkrétan törölte magát a facebook-ról és azóta is örül neki, hogy megtette, én meg nem engedem 125 fölé emelkedni az ismerőseim számát. Látva azt, hogy mi megy ezeken az oldalakon és milyen hatással van az emberekre, én már régen meghoztam azt a döntést, hogy se párkapcsolatról, se gyerekről semmi nem megy fel. Magamról sem posztolok képeket, a kizárólag a fejemet mutató profilképet leszámítva, illetve nem vagyok megjelölhető képeken. Az iwiwen még egyszer bejelöltem azt a státuszt, hogy 'kapcsolatban', aztán amikor 4 év után szakítottunk, megfogadtam, hogy többé nem kürtölöm világgá az ilyeneket, nem kell, hogy a közösségi háló örvendezzen meg sajnálkozzon a magánéletem felett. A limitált ismerősszám miatt betettem magam követhetőnek, úgyhogy akit érdekelnek a blogjellegű posztjaim, az így is láthatja őket.

Amúgy meg már konkrétan kimutatták, hogy a facebook-on mások profiljának a nézegetése csökkenti az arra hajlamosak önbizalmát, önértékelését azzal, hogy összehasonlítják a másik látszólagos jólétét, boldogságát a sajátjukkal. Ez különösen akkor ciki, ha ezek a boldogságot sugalló képek tényleg hamisak, és a posztolójuk is csak azért posztolja őket, mert erőt akar meríteni az egyébként nehéz életéhez a környezet elismeréséből. Szóval tulajdonképp ez egy negatív spirál: az egyik posztolja a "szép" fotókat a nem olyan szép életéről, mire a másik meg, aki nem akar ekkorát hazudni a környezetének, rosszul érzi magát, hogy az ő valósága nem ilyen "szép".

Egyébként a gyerekről való nemposztolás szerintem is fontos a személyiségi jogainak védelmében. Gondold el, hogy pl. munkatársaid nézegetnék a csecsemőkori képeidet, vagy röhögnének azon, ahogy pucéran hisztizel a homokozóban. Ami egyszer felkerül a netre, az onnantól megkezdi kontrollálhatatlan pályafutását. Abszolút etikátlan szerintem valakit így kiszolgáltatni, akinek még tizenpár évig nincs ebbe semmi beleszólása.