Elhagynátok a párotokat, ha kiderül, hogy rendszeresen megcsal, de otthon teszi a szépet?

Nem elhagynám, hanem kivágnám, de a tényeken nem változtat.

Én egy monogám kapcsolatra mondtam igent, ami azt is jelenti, hogy lemondtam dolgokról az együttes jóért cserébe és azért, hogy boldog legyen velem. Nekem a párom a társam, akire számíthatok, akinél első helyen vagyok, aki nem hagy cserben és nem csinál belőlem hülyét, mert én sem tenném vele. Aki fontosabb az ösztöneimnél, akinek odaadom az utolsó falatomat, ha kell, a pénzemet, az éveimet, aki osztozik az otthonomon, örömömön, terhemen, aki elmondhat nekem mindent és mindent megbeszélhet velem. Ha arra nem képes, hogy időben szóljon nekem, hogy nem tud annyira szeretni, hogy csak velem bújjon össze és engem csókoljon meg vagy nem képes leülni velem beszélni, amint jelentkezik egy probléma, amitől nem tud teljesen elköteleződni mellettem, annak ellenére, hogy én folyamatosan konstruktív véleményekkel és változtatásokkal próbálom építeni a kapcsolatot, akkor húzzon el a rohadt kuřva anyjába az életemből, mert ezért nekem nem éri meg a szingli lét könnyedségeit feladni és babusgatni, miközben a farka másban jár. :)

Sokáig azt hittem, hogy ez egyértelmű, hogy azonnal elhagyjuk azt aki megcsal minket, ha megtudjuk, de volt ismerősöm aki mesélte, hogy Ő visszament hozzá.

Ismerek olyat is aki többször megbocsájtott neki, sajnálom nagyon, hogy nem képes kiszakadni egy rossz kapcsolatból, mert a párja nem változik már meg

Ha mondaná, hogy valami nem jó, többször is, majd elmondaná, hogy megcsalt, akkor szépen lezárnám a kapcsolatot, békével elválnának útjaink és elgondolkodnék, hogy mi volt, ami kiváltotta.

Ha nem szólna, nem vállalná be, hanem játszaná nekem a mintapasit és rájönnék, hogy mindeközben megcsal... Tenném a hülyét én is, majd az utolsó sz@ros alsógatyájából is kiforgatnám, meghemoergetném a porban és széttipornám az egóját és mehetne pucér3,14csával a kvájához.