Szólni megcsalásról a megcsalt félnek. Sokan ellene vannak, sokan mellette. Aki úgy gondolja, h NE SZÓLJUNK a megcsaltnak, az mivel magyarázza ezt az eljárást? Én szomorú lennék, ha megtudnám, hogy volt, aki tudott róla, de nem szólt nekem.

Személyes példa:

Én jöttem rá, hogy anyám megcsalta apámat, de nem szóltam. A telefonját használtam, és akkor vettem észre üzenetrészleteket egy pasitól, amiben max. flörtölés volt, de nem készítettem róla képeket, anyám is tagadta, szóval nem volt bizonyítékom, plusz tudtam, hogy anyámat ismerve rajtam csattanna az ostor, és úgy voltam vele, hogy hiába nagy az igazságérzetem, ha félrek@rni elég nagylány, legyen az bevallani is, és viselje a következményeit ő, és ne én. Egyébként itt már 9 éve külön éltek, egy év múlva el is váltak. Azóta sem említettem meg, apám így is depressziós és szívbeteg, nem töröm össze a lelkivilágát így, hogy már nincs is relevanciája a dolognak.

Ha mondjuk olyan a helyzet, hogy tudok bizonyítékot felmutatni, illetve nem az adott sztoriban szereplő emberektől függ a lakhatásom (egyetemistaként éppen ideiglenesen otthon voltam pár hétre), akkor viszont simán borítok.

11-es jól leírta, ráadásul a gyerek szemszögéből, hogy vannak olyan érdekek, amik miatt jobb hallgatni, mert túl sok lenne az áldozat. Egy kiskorú gyermek lakhatása még inkább függ attól, hogy a szülei egyben maradnak vagy sem. Az itt ítélkező gerinces nyitott kapcsolatosnak üzenem, hogy én is felvetettem a férjemnek a nyitott kapcsolatot, de hallani sem akart róla, azt mondta, erre képtelen volna, próbáljuk meg inkább rendezni a kapcsolatot vagy váljunk el. A gyerek miatt adtam esélyt kettőnknek, bár tudtam, hogy esélytelen, mert akkor már másba voltam szerelmes és amúgy is megelőzte mindezt 1,5 év ridegtartás. Én nem akartam válni, mert a gyerek nagyon apás, 40 körül egy nő már nem nagyon válogathat, hiába is várnám a herceget fehér lovon. Ő pedig nem vált el szintén, nyilván rájött, hogy lakni is kell valahol és persze a gyerek. Tehát nyitott kapcsolatba nem ment bele, elválni nem vált el, pedig ez már 5 éves sztori, azaz gyakorlatilag 5 éve nulla szex, benne van az is, hogy engem sem akart anyagilag padlóra küldeni, ahogy én sem tenném soha a gyerekem apját az utcára, úgy ő se hagyna el úgy, hogy anyagilag nyomorogjak. Te most komolyan azt gondolod, hogy ilyen körülmények között addig várok a szexxel, amíg be nem üt a klimax? Szerinted hány évem van még hátra szexuálisan aktívként? Hány évig leszek még vonzó bárki számára is?

És szerinted fordított eset nincs, amikor a nő nem megy bele a nyitott kapcsolatba vagy előre lehet tudni, hogy ha azt a férj felvetné, onnan kezdve pokollá változna otthon a hangulat? Külsőre is változhat úgy bármelyik fél, hogy a másiknak már hozzáérni sincs gusztusa. A gazdasági és gyereknevelési közösség fennáll, csak épp a szex nem megy már. Ilyenkor egy vonzó férfi vagy nő tényleg dobjon el magától bárkit, aki szexuálisan vonzó számára vagy épp akibe beleszeret, csak hogy gerincesen mehessen a sírba? Nem mindenki hagyja cserben a családját és nem mindenki mond le a szerelemről élete hátralevő részére és én nem ítélem már el.