Kiből, hogyan és miért lesz szerető?

Változó, én csak magamról tudom leírni.

Egyrészt amiket felhoztál: nem szeretnék házicselédkedni, barátoknak, családtagoknak, haveroknak, ismerősöknek, rokonoknak megfelelni, előttük "vizsgázni" folyamatosan, az együttélés is túl sok lenne nekem, megfulladnék tőle, programokon pörögni sem vágyom stb.

Másrészt egyfajta "kényszer". Ha az, aki megfog, beindít, vonz, van vele kémia, történetesen foglalt, qrva nagy szívás, de ez van... Nem fogok csak azért független férfiak felé fordulni helyette, mert velük "szabad" (etikus), miközben semlegesek számomra vagy egyenesen taszítanak. Akkora hatalmas mázlim pedig soha a büdös életben nem volt és nem is lesz már valószínűleg, hogy a két feltétel egyszerre teljesüljön, azaz vonzalom + egyedülállóság. Életem nekem is csak egy van, nem fogok olyanokkal lenni, akiket a hátam közepére se', sem örökké csak pókhálósodni, sem kihagyni azt, amire másoknak is van igénye és lazán megadatik nekik, azaz a kölcsönös vonzalmon, működő kémián alapuló, hormongőzben fürdős, agyeldobós együttlétet.

#4: Azt ugye tudod, hogy aki szidta a férjét az valamikor szerette, de a férj nem volt társa és a közös vagyon, gyerek miatt nem akart válni?

A nők ugyanúgy csalódnak, mint a férfiak. Nem igaz, hogy csakis a nők a bűnösek. PÁRkapcsolstról/házasságról beszélünk - kettő részvevője van, olyan nem létezik hogy az egyik hibátlan, hogy oda került sor hogy szeretőt keress az egyik!

Nyugodtan légy szerető ha neked belefér, de nem jól látod a dolgokat. Olyan előítéletekkel vagy tele a nők iránt, hogy inkább párkapcsolatba se fogsz. Ez szomorú nagyon, de te tudod...