Miert gondoljak sokan a megcsalás olyan nagy bűn?

Valószínűleg fiú vagy, úgyhogy megpróbálom neked férfias dolgokkal megvilágítani a megcsalást.

Képzeld el, hogy a lövészárokban a katonatársadról kiderül, hogy nem fedez téged, hanem éppen, hogy hátba lő. Vadászatkor, cserkészéskor a társad rád fogja a fegyvert a szarvas helyett. Holott te megbíztál benne, hogy mindig és minden körülmények között bajtársad lesz.

Elmennél te legközelebb jó szívvel ezzel a barátoddal harcolni és vadászni? Nem inkább azt mondanád neki, hogy soha többet ne álljon a hátad mögé, mert nem bízol benne? A bizalom érzelem, férfi-férfi, nő-nő, férfi-nő között is. Lerombolását nevezzük megcsalásnak, ha ez a rombolás bármelyik fél részéről létrejön, sajnos nem lehet újjáépíteni. Hát ezért "bűn" a megcsalás.

Hogy nagy, vagy kicsi, én nem tudom. Nem szoktam méricskélni.

De megbocsáthatatlan, abban biztos vagyok.

Inkább az a bűn, hogy magántulajdonunknak tekintünk egy másik embert...

De az emberiség már csak ilyen szánalmas...

#14

Ha nem hazudsz valakinek, akkor máris a magántulajdonodnak tekinted?

Vagy hogy érted? Kifejtenéd?

14# Te vagy a szánalmas ha a párod mellett félre dugsz!

Saját lelkiismereted nyugtatgatod azzal, hogy szánalmas a többi ember mert magántulajdonnak tartják egymást. Pedig egy kapcsolatban nem ezt kellene érezni. Ha te azt érzed, hogy nem vagy szabad akkor nem velünk van a probléma.

Azért, mert az. Az emberi párkapcsolat alapvetően egy monogám kapcsolat, kivéve ha az elején, közös megegyezéssel ennek ellenkezőjében állapodtok meg (nyitott kapcsolat).

Ahogy itt egyik válaszoló nagyon korrektül leírta, ha megcsalsz valakit, elveszik a bizalom. Mondhat bárki azt, amit akar, ha valakit egyszer megcsalt a párja, SOHA nem fog már tudni megbízni benne. A kapcsolat már sosem lesz olyan, mint amilyen volt.

Mondom ezt én, aki megcsaltam a páromat, aztán mikor kiderült, leléptem. Hatalmas hiba volt, így utólag már belátom. Amikor olyanná vált a kapcsolat, hogy úgy éreztem, nem találom meg benne a boldogságot, le kellett volna lépni, aztán tiszta lappal másik párt keresni. Sajnos nem így tettem, ezt már bánom, de változtatni már nem lehet. Mint ahogy a megcsalást sem lehet megbocsátani...

#18

Te kevered a szezont a fazonnal. Az ágyas, hárem, poligámia, nyitott kapcsolat, stb nem megcsalás. Társadalmilag, vagy csak a résztvevők által elfogadott, előre tudott dolgok ezek.

A megcsalás része a hazugság, a másik igényeinek/érzelmeinek semmibe vétele, stb.

A szultán felesége tudott a háremről, a szamurájok feleségei tudtak az ágyasokról, stb. Mellesleg keresztény kultúrkörben is voltak társadalmak, ahol tökéletesen elfogadott volt a dolog, pl a francia uralkodók közül többnek volt "publikus", hivatalos szeretője/ágyasa)

Ezekkel semmi gond. Mindenki tisztában volt a történésekkel. Nem hazudtak.

Megcsalás az, mikor féreg módjára a párja tudta nélkül teszi valaki, kamuzik, stb.

Szerintem nem fáj kevésbé, ha tudsz róla. Nem a titkolózásban van a lényeg, meg a hazudozásban, ahogy itt többen írták. Hiszen a hazudozás csak azért van, mert a csaló fél tudja, hogy fájdalmat okoz, és el akarja kerülni a következményeket, a szembesítést, a jeleneteket, a szakítást.

A fájdalmat a szerelem vége okozza. Amikor szerelmes vagy, elhiszed, hogy kivételes vagy a másik számára. Hogy nem azért fekszik le veled, mert luk van a lábad között, hanem mert TÉGED szeret, hogy a lelketek összekapcsolódott. Ez lenne a szerelem. Na most egy megcsalás, legyen az a legártatlanabb egy éjszakás kaland is, széttöri ezt az illúziót, és a cserepek bizony a szívedbe fúródnak. Velem kb. 25 éve történt ilyen, de most is fáj, hogy így eszembe jutott...