Szakítás után, mért nem akarunk találkozni, a másikkal?

Miért akarnánk?

Sosem értem azokat az embereket, akik szakítás után tartják a kapcsolatot a másikkal. Eddig 4 barátnőm volt az életemben és konkrétan 3-mal SOHA EGY SZÓT SEM beszéltem azután a nap után, hogy szakítottunk egymással.

A saját barátaim is megvannak, úgyhogy még "barátkozni" sem akarok. Ha már nem szeretjük egymást és nem szexelünk, akkor minek találkoznánk egymással. Nincsenek meg amúgy a saját barátaink? Nem értem

23/F

Azért mert a szakításnak általában oka is van. Például az egyik fél megbántja a másikat, fájdalmat okoz neki.

Ezért találkozni is fájdalmas ezek után egy darabig.

Később meg senki nem kíváncsi az exe új kapcsolataira, mivel az is valahogy rosszul érinti az embert.

5 - vele értek egyet. Azért vannak árnyalatnyi különbségek. Attól, hogy valami nem működött, kiszerettek egymásból a felek, még nem kell gyűlölködni. Nyilván nem lesznek országos cimborák, de ha találkozik az ember a boltban, lehet 2 mondatot váltani. Nekem ilyen például az első szerelmem, akiből kiszerettem, illetve Ő a suli miatt máshol kereste a boldogságát.

Aztán van a másik oldala is, amikor egy olyan helyzetben találod magad, hogy köszönni sem akarsz az exnek. Kiszeret belőled és ahelyett, hogy ezt megmondaná kizsigerel érzelmileg, majd megcsal, lelép egy másikkal. Aztán ezek után még ő zaklat téged, végül amikor besokallsz és kiállnál magadért rád ken minden felelősséget. Nos, az ilyenkor már azon is elgondolkodom, hogy keveredhettem ilyen ember mellé, aki ennyire gusztustalanul viselkedik azzal, akit állítólag egykor még szeretett...