Tényleg minden hosszútávú elköteleződésnek (házasság, gyerek vagy csak közös lakás) ez a vége? Valójában soha nincs happy end?

Szia! Sajnos manapság kihalófélben van a hűség az emberekből. Fel nem tudom fogni miért dob el egy életet valaki pár menetért. Sajnálom de együtt érzek veled, jártam hasonló cipőben. Ha szeretnéd privátban bővebben is érdekelne ez az egész, leírhatod, meg hallgatom.

20\f

Nagyon ritkán van igazi happy end! Ez az élet rendje,sajnos hozzá kell szokni. Ettől nagyobb tragédiák is érhetnek minket,a legnagyobb fordulatok :(

De ami nem öl meg,az erősít!

Sajnálom egyébként.

Igen, bár a nemek ezt 50-50% arányban követik el.

Adrian Monot idézve: "Sosincs remény". (Minden idők legigazabb mondata)

Happy end azért nincs sose, mert az élet végén ott a halál, és csak addig vagyunk a szeretett személy mellett, míg a halál el nem választ minket tőle. És utána jön a szörnyű felismerés, hogy nélküle éljünk, ő már nincs többé.

Egy kapcsolatot két személy hozott létre, két személy is szükséges ahhoz, hogy tönkre menjen.

Nagyon sajnálom, ami történt nálatok. Hiába vagy a gyerekük, mégse tudod 100%-ra pontosan, hogy mi van közöttük, mert pl. nem mindig vagy velük és nem tudod, hogy amikor te alszol, akkor ők hogyan viszonyulnak egymáshoz.

Ha megcsalás történik, SOSE a 3. fél a hibás, hanem mindig a megcsaló, aki gyáva, képtelen nemet mondani és inkább a kapcsolatát hozná rendbe a párjával, de helyette inkább félre megy.

A 3. akár fejen is állhat, de ha állandóan elutasítják, mert annyira szilárd a kapcsolat, hogy abba nem tud belerondítani, akkor nem tud mit csinálni.

Nem tudom, hogy mi romlott meg szüleid között, ezt csak ők tudják.

#4

Ahogy hűséges nő sem.

(Na lássuk a kísérletet, vajon összejön a férfiellenes általánosítás - 100%, fordítottja 0% dolog?)

Egy kapcsolathoz két ember kell. Te hiába vagy a lányuk, nem biztos, hogy mindent látsz. A szülők sokat képesek a gyerekeikért elviselni, elfedni, hogy a gyerek ne érezze a bajokat. Mondok egy sokkal egyszerűbb példát. A szüleim nagy szegénységből kezdték az életüket, de soha nem éreztem, hogy nélkülöztünk volna. Persze, nem voltam elhalmozva méregdrága játékokkal és a tesóm sem, de nem is hiányzott semmi. Most felnőttként természetesen már látom azt a küzdelmet, amit ebbe fektettek, hogy tesómmal mi ne szenvedjünk semmi fontosban hiányt.

Egyébként egy házasság nem olyan, mint a Disney mesék, vannak boldog időszakok, meg vannak problémák is. Ezt majd te is megtapasztalod a saját életedben. Kérdés az, hogy ezt ki hogyan kezeli, és a pár hogyan tudja megoldani. Te tanulhatsz a szüleid életéből, és később csinálhatod másképp.

Az én szüleimnek sem felhőtlen a házassága, most épp anyám részéről egy hosszadalmas betegség nehezíti, ami ráadásul nem is szervi eredetű, és elég nagy kihívás elé állítja a családot. Tesóm és én már nem élünk velük. Tudod, miben látom én, hogy ők annak ellenére összetartoznak, hogy most baromi nehéz? Hogy apám nem hagyja szarban anyámat ebben az állapotban. Elvonul, amikor épp roham van, és elfoglalja magát, dolgozik, barkácsol, főz, bevásárol, hagyja anyámat lejárni..., már tudjuk a napi rutint szinte óramű pontossággal. És ez működik.

Gőzöm sincs, volt-e kilengésük a házasságban bármelyiküknek, de együtt indultak a nulláról, együtt küzdötték át magukat a kezdeti nehézségeken, és nekik ez jelent valamit. Ha nem így lenne, szétmentek volna, amint a tesómmal felnőttünk. De én már elmúltam 30 és saját háztartásomat tartom fenn, a tesóm is elköltözött és ő is dolgozik. Ha csak miattunk maradtak volna együtt, már rég szétmehettek volna.