Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tényleg minden hosszútávú elköteleződésnek (házasság, gyerek vagy csak közös lakás) ez a vége? Valójában soha nincs happy end?
Szüleimről van szó.
Egész életemben (most vagyok 21 éves) azt gondoltam róluk, hogy imádják egymást. Mindenben ott voltak a másik mellett, és bár sokat veszekedtek (apróságokon), meg is oldották. Eddig úgy tűnt, hogy ők tényleg egymásnak vannak teremtve, ezért én is úgy hittem, hogy ha az ember megtalálja a párját, akkor bár tenni kell a kapcsolatért, de nem lesz jelen a hűtlenség, az árulás.
Most elég nagy a gyanú arra, hogy édesapám félrelép édesanyám egyik barátnőjével, amit apám a végtelenségig tagad, pedig elég sok az erre utaló jel. Rossz nézni, ahogy anya szenved, hiszen egyértelmű, hogy számára ez hihetetlen megalázó. És azt gondolja, hogy vele van a baj. Itt megjegyezném, hogy a mai napig edz, jobban néz ki mint a legtöbb fiatal. Csinosan öltözik, törődik a külsejével. Apáért pedig mindig mindent megtett, testileg lelkileg. 25 éve vannak együtt.
Természetesen apám is kidolgozta a lelkét értünk, viszont a könnyeimmel küzdök, ha arra gondolok, hogy fontosabb számára egy kaland egy ri*anc nővel (a nő is 40 felett van, már lóg mindene, de még mindig 20 évesekkel hetyeg, miközben van két fia), mint a család, és az a NŐ aki egész életükben tisztességes volt vele, és mellette volt ennyi éven keresztül.
A konklúzió: jelenleg készül minden összeomlani bennem, pedig már nem vagyok kislány. Tényleg az a szín tiszta igazság, hogy egyszer minden véget ér? Egyszer eljön az a pont amikor a férfi (vagy a nő) nem tudja magát tartani és egy könnyűvérű nőcskét választ az addig felépített élete helyett? Fontosabbá válik neki, hogy egy légyott miatt elveszítse az egy szem lányát és a feleségét?
Várom mindenki válaszát, aki hozzá tud fűzni valamit.
Köszönöm, ha időt szakítottatok rám.
További szép estét kívánok!
21/L
Szia! Sajnos manapság kihalófélben van a hűség az emberekből. Fel nem tudom fogni miért dob el egy életet valaki pár menetért. Sajnálom de együtt érzek veled, jártam hasonló cipőben. Ha szeretnéd privátban bővebben is érdekelne ez az egész, leírhatod, meg hallgatom.
20\f
Nagyon ritkán van igazi happy end! Ez az élet rendje,sajnos hozzá kell szokni. Ettől nagyobb tragédiák is érhetnek minket,a legnagyobb fordulatok :(
De ami nem öl meg,az erősít!
Sajnálom egyébként.
Igen, bár a nemek ezt 50-50% arányban követik el.
Adrian Monot idézve: "Sosincs remény". (Minden idők legigazabb mondata)
Happy end azért nincs sose, mert az élet végén ott a halál, és csak addig vagyunk a szeretett személy mellett, míg a halál el nem választ minket tőle. És utána jön a szörnyű felismerés, hogy nélküle éljünk, ő már nincs többé.
Egy kapcsolatot két személy hozott létre, két személy is szükséges ahhoz, hogy tönkre menjen.
Nagyon sajnálom, ami történt nálatok. Hiába vagy a gyerekük, mégse tudod 100%-ra pontosan, hogy mi van közöttük, mert pl. nem mindig vagy velük és nem tudod, hogy amikor te alszol, akkor ők hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Ha megcsalás történik, SOSE a 3. fél a hibás, hanem mindig a megcsaló, aki gyáva, képtelen nemet mondani és inkább a kapcsolatát hozná rendbe a párjával, de helyette inkább félre megy.
A 3. akár fejen is állhat, de ha állandóan elutasítják, mert annyira szilárd a kapcsolat, hogy abba nem tud belerondítani, akkor nem tud mit csinálni.
Nem tudom, hogy mi romlott meg szüleid között, ezt csak ők tudják.
#4
Ahogy hűséges nő sem.
(Na lássuk a kísérletet, vajon összejön a férfiellenes általánosítás - 100%, fordítottja 0% dolog?)
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Kérlek titeket tartsátok tiszteletben, hogy nem nő vs férfi vitát szeretnék indítani. Nemtől független a kérdésem. Nyílván mivel most édesapám a megcsaló fél, így a téma is inkább efelé terelődött.
Köszönöm a megértéseket!
Egy kapcsolathoz két ember kell. Te hiába vagy a lányuk, nem biztos, hogy mindent látsz. A szülők sokat képesek a gyerekeikért elviselni, elfedni, hogy a gyerek ne érezze a bajokat. Mondok egy sokkal egyszerűbb példát. A szüleim nagy szegénységből kezdték az életüket, de soha nem éreztem, hogy nélkülöztünk volna. Persze, nem voltam elhalmozva méregdrága játékokkal és a tesóm sem, de nem is hiányzott semmi. Most felnőttként természetesen már látom azt a küzdelmet, amit ebbe fektettek, hogy tesómmal mi ne szenvedjünk semmi fontosban hiányt.
Egyébként egy házasság nem olyan, mint a Disney mesék, vannak boldog időszakok, meg vannak problémák is. Ezt majd te is megtapasztalod a saját életedben. Kérdés az, hogy ezt ki hogyan kezeli, és a pár hogyan tudja megoldani. Te tanulhatsz a szüleid életéből, és később csinálhatod másképp.
Az én szüleimnek sem felhőtlen a házassága, most épp anyám részéről egy hosszadalmas betegség nehezíti, ami ráadásul nem is szervi eredetű, és elég nagy kihívás elé állítja a családot. Tesóm és én már nem élünk velük. Tudod, miben látom én, hogy ők annak ellenére összetartoznak, hogy most baromi nehéz? Hogy apám nem hagyja szarban anyámat ebben az állapotban. Elvonul, amikor épp roham van, és elfoglalja magát, dolgozik, barkácsol, főz, bevásárol, hagyja anyámat lejárni..., már tudjuk a napi rutint szinte óramű pontossággal. És ez működik.
Gőzöm sincs, volt-e kilengésük a házasságban bármelyiküknek, de együtt indultak a nulláról, együtt küzdötték át magukat a kezdeti nehézségeken, és nekik ez jelent valamit. Ha nem így lenne, szétmentek volna, amint a tesómmal felnőttünk. De én már elmúltam 30 és saját háztartásomat tartom fenn, a tesóm is elköltözött és ő is dolgozik. Ha csak miattunk maradtak volna együtt, már rég szétmehettek volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!