Szerintetek mi tévő legyek?

Sziasztok!

Mind szellemileg érett nők és férfiak véleményére volna szükségem.

Volna egy problémám.

Harminc éves vagyok.

Van egy két éves kapcsolatom.

Egy ideje elkezdődött az a gond, amit unalomnak neveznek.

Tudni kell rólam, hogy szeretem a változatosságot szinte minden téren.

És azt is, hogy e kapcsolatom előtt nem voltam a kapcsolatkialakitásban nagy játákos.

Nagyon nehezen ment az ismerkedés. Nem is tudtam tartós kapcsolatot kialakitani.

Ezidáig volt körülbelül hat barátnőm. Mindegyik kapcsolat csupán maximum három hónapig tartott, mivel nem voltam

érett erre egészen idáig.

Ebből kifolyólag rá lehet jönni, hogy úgymond nem éltem ki magam.

Szeretem a változatosságot szinte minden téren. Pláne a kaja terén.

A jelenlegi kapcsolatomban, ami már tart a fent emlitett ideje, jól érzem magam. Szép batátnőm van. Pontosabban az

arca, szemei nagyon elbűvölőek, csak az alkatával vannak problémák. Igaz, amióta jár velem, már húsz kilót fogyott,

hogy megfeleljen nekem.

A kapcsolatunk ideje alatt már háromszor megtehettem volna, hogy úgymond megcsalom. De nem tettem.

Egy alkalommal belementem abba a dologba egy buli alkalmával, hogy a barátnőm az egyik barátommal azt tehessenek

amit szeretnének.

Talán hülyének fogtok tartani, a szemem előtt csinálták. Szex.

Mivel előttem nem volt még senkije, ezért mentem bele a dologba. Annál szomorúbb dolgot nem tudok, ha valaki csak

egyvalakivel volt az életében szexuálisan. Ne is beszéljünk arról, ha egyáltalán.

Persze tudom, ez is személyiségtől függ. Például nagyapám és nagyanyám egész életükben csak és kizárólag egymással

voltak igy együtt.

Már beszéltem barátnőmmel erről a megunás dologról.

Persze nem örülne neki, ha megcsalnám, és tán bele sem menne, annak ellenére, hogy én egy alkalommal belementem,

hogy megtegye.

Erre gondolhatnánk, hogy teljesen jogos volna, ha ő is legalább egyszer megengedné nekem, hogy öhm... félrelépjek.

Én nagyon nem vagyok féltékeny tipus, ő igen.

Eddig csak két ötven és hatvan közötti nőt kérdeztem meg arról, hogy szerintük megcsaljam a barátnőm. Mindketten azt

válaszolták, hogy tegyem meg a tudta nélkül, mondván, amit nem lát, az nem fáj.

Csak én nagyon lelkis vagyok, és gyávaságnak tartom a hazudást.

Tehát, ha megtenném, száz százalék, hogy elmondanám neki.

Szóval, mivel anno béna voltam csajozás terén, és csak kevésszer jött össze egy kis etye-petye, igy nem éltem ki

magam.

Két év kapcsolat után vágyom változatosságra.

Jó volna valaki mással is együtt lenni. Nem feltétlenül szexuálisan. Az is jó volna, ha csak valakinek

bolondithatnám az agyacskáját.

Azt tudja a barátnőm, ha flörtölök valakivel, és az utcán is megnézem a társaságában a nőket eléggé alaposan.

Ez neki nem esik jól. De engem nem zavar, ha ő egy férfit néz meg, vagy mesél arról, hogy a munkahelyén milyen

jóképű egyvalaki.

Nem vagyok féltékeny tipus egyáltalán. Sőt, még én is megmondom neki, ha én is jóképűnek találom azt, akit ő is.

Ő viszont a pokolig szitkozza azt a nőt, akivel beszélgetek, megnézem, bókolok neki.

Szerintetek mitévő legyek? Annak tudatában, hogy nem éltem ki magam még, de már ki tudnám, mert most már értek a

csábitáshoz.

Csaljam meg a tudta nélkül, vagy úgy tegyem ezt, hogy elmondom neki?

Ha én megteszem, neki is megengedném.

Talán a nyilt kapcsolat hive vagyok.

Úgy gondolom, hogy ha minden nap a kedvenc kajádat eszed, akkor előbb utóbb már tartózkodni fogsz tőle.

Nem is úgy gondolom, ez igy van.

Tudom, hogy egy kaja más mint egy ember.

De én azt a fölfogást vallom, hogy az unalom nem válogat tárgy és élő között.

Ti mit tennétek?