Miért kell megdöbbeni azon, ha a barátomon kívűl más férfival is mertem találkozni és beszélgetni?

A párom még dolgozni volt és este végzett a munkával. Mondta,hogy megy haza én merre vagyok? Annyit írtam neki,hogy majd megyek pár óra múlva. Azért nem írtam,hogy egy barátommal találkozom,mert akkor elnyújtotta volna a beszélgetést,hogy ki az pontosan,mit csinálunk? Szívesen vàlaszoltam volna a kérdesire,mivel nincsen titkolni valóm,de jobbnak láttam ha majd otthon mesélek neki.

Elmentünk egy bűfébe ezzel a barátommal. Férfi...mielőtt valaki megkérdezné. :-) Meglepetésemre két ismerősöm akik párt alkotnak ők is ott voltak,oda jöttek,köszönjenek.

Konkrétan ez a párbeszéd hangzott el.

- Szia "E" hogy hogy itt? A barátod hol van?

Erre én.

- Hellosztok,oh ő már otthon van,találkoztam egy ismerősömmel had mutassam be ő itt "X".

- De hát hol a barátod? Őt nem hívtad meg? Hitetlen hang és döbbent arc.

- Hát,nem..miért? Mondtam ezt én.

- Ja semmi, haha heeh hihi csak majd azért mesélj erről a pasidnak is. Haha hehe hihi!

És utána mindketten sápadt arccal meredtek ránk. Hogy úristen mit keresek én itt egy másik férfival? Jézus isten. Mással nem szabadna beszélgetnem. Ez milyen szemét és gáz dolog már. Nem?

Most komoly,őszíntén. Az ilyenen miért vannak páran kiakadva? Számomra ez nagyon kellemetlen szituáció volt. Egy olyan valami miatt kezdtem el magam szégyellni ami miatt lehet nem is kellett volna. Mert mertem valakivel találkozni és az illetőnek a lába között lógó van akkor már az baj?

Miért gondolják páran,hogy valaki kapcsolatban van akkor meg kell szűnjön a világ és csak a párunk lehet az egyetlen férfi? Mással még csak szóba sem lehet elegyedni,mert már értetlen arc fogad és gyanakadnak.