Ez mennyire igaz megállapítás a megcsalásról?

Egy párkapcsolatban a legfontosabb dolog, hogy egyik fél se szűnjön meg egyénnek lenni. Ne csak a Mi legyen, hanem Te és Én is. Sosem lesz működőképes az a párkapcsolat, ahol összenőnek.

Azzal sem értek egyet, hogy ha nincs folyamatos párbeszéd akkor megunják egymást. Ha a kapcsolat jó, és szerelmesek akkor nem fogják egymást megunni. Amíg szerelem van megcsalás sem lesz. Tehát a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Ezzel a szerelem van és nincs megcsalás dologgal nem értek egyet. Egyik exbarátnőm is úgy csalt meg, hogy azt mondta belém is szerelmes, meg a szeretőjébe is.

Én is hiába vagyok szerelmes a páromba, ha neki már elég 2 havi 1 összebújás én meg a falat vakarom, létezik főleg férfiaknál a vágyak kielégítése ami nem jár érzelmekkel csak szex. És nem az a célom, hogy a páromnak rosszat okozzak.

Nem a kisertes a megcsalas, hanem ha nem tudunk ellenallni neki.

Az, hogy idöt tölteni egy szimpatikus emberrel pedig nem megcsalas. De ez persze függ a szandekoktol es attol is, hogy a masik fel ezt hogyan ertelmezi.

Ha nem igen voltak Önnek parkapcsolatai, kedves kerdezö, örömöre szolgalna, ha kielegitene ama kivancsisagomat, hogy miert is keltette fel ez a különleges tema az Ön erdeklödeset?

Tisztelettel

Kavalier

P.S.: Örömömre szolgal, hogy stilusaval emeli ennek a forumnak a szinvonalat.

Ezek a folyamatok könnyedén megindulnak, de ha tudat alatt így is érzem, a következő önvizsgálat alkalmával (amit rendszeresen csinálok), amikor észrevenném ezeket az érzéseket, tudatosan tennék ellenük.

Nekem az a benyomásom, hogy a párkapcsolatot, sőt, a saját életüket is teljesen passzív szereplőként élik meg, elfogadják, hogy ez van, ők "ilyen típusok", nincs felelősségük, nem ők döntenek, nem tehetnek semmiről. Ez teljesen rossz. Aktívnak kell lenni, vizsgálni, megérteni, kifejezni, megbeszélni, dönteni, változtatni. Irányítani.