Nem haragszom a férjem szeretőjére, és elfogadtam őt. Más is van így ezzel?

Az első megmondta.

Szóval ha lesz egy gyerekem (nő vagyok), mindent megadok neki, de rongyosra kurnak masok es megalazom a ferjem, akkor en is jo ember vagyok?

Nekem is ezt modta egykor egy nő mikor 24 éves voltam, aki feleség volt, aztán amikor látta, azt amit nem akart és hogy az ura ragyog mellettem, a gyerek szintén, és a pasijának mint kiderült nem is annyi a pénze mint a férjnek, akkor elkezdte a férjet zsarolni a gyerekkel és mindent vissza csinálni a kiindulópontra.

Megtörtént valós dolog, esemény 1993-1994.

Szóval én nem hiszek a mesékben, már felnőttem.

*Viszont én nem akarok szeretőt, mert egyszerűen nem igénylem, meg sok erőszakos pasiról hallani.

Csak az igazat, a szín tiszta igazat jó mondani/írni, mert úgy érdemes.Mert ha emlékezetem nem csal-bár már régen volt-nem egy emberrel csaltad az urad, és nem kis ideig:)

Ha pedig már nincs tétje az információnak, akkor az már simán kiadható, és már oka vesztett:D

"Tudom, hudom, hogy én is hibás vagyok abban, hogy elhidegültünk a férjemmel."

Hát ezzel már előrébb vagy, mint a nők 99%-a, akik (itt is) mindig magukat tartják áldozatnak, bármennyire is hanyagolták férjüket vagy elviselhetetlenné váltak idővel. Ha tudod, hol hibáztál, van remény, hogy helyrehozd, elvégre változatlanul kitard melletted a férjed.

Szóval a pénz miatt, eltűröd.

Nyugi ha nem emiatt a nő miatt, de majd más miatt el fog válni.

Te meg keress munkát