Egyesek, akik megcsalják a párjukat rendszeresen, vagy esetleg nyitott kapcsolatban élnek, miért próbálják meg mindenkire ráerőltetni, hogy márpedig ez a helyes, az egyetlen járható út?

Miért állítják be úgy, mintha ez valami fejlettebb létforma lenne, csak az az érett személy, aki hagyja, hogy másokkal is lefeküdjön a férje/felesége, és akinek megfelel a monogámia, nem akar másokkal is szexelni, az unintelligensebb, mint ők?

Miért állítják, hogy csak illúzió, hogy a férfiak tudnak kizárólag egyetlen nővel lenni egy kapcsolat során, és hűségesnek maradni hozzá önszántukból?

Nem akkor vagyunk fejlettebbek, érettebbek, ha felül tudunk emelkedni az ösztöneinken, és a magunk élvezetén kívül képesek vagyunk figyelembe venni, hogy másokra milyen hatással vannak a cselekedeteink? Hogy nem akarjuk szándékosan bántani a társunkat csak azért, mert vonzónak találunk valakit, és úgy gondoljuk, hogy az mindennél fontosabb, hogy azzal szexelhessünk, akit éppen megkívántunk, még akkor is, ha ezzel annak okozunk fájdalmat, akit éppen szeretnünk és tisztelnünk kellene, akinek számítania kellene, hogy mit érez?