Ha a párom megcsalt, elmondta és azóta haza jön munka után mindenről tudok hol járt akkor lehet megjavul?

Nincs olyan hogy "megjavul". Ilyen a jelleme, a probléma megoldására a csalást használja önzés miatt. Gyenge és jellemtelen lény. Átmenetileg produkálhat javulásra utaló viselkedést, de ez csak látszat. A következő problémánál, vagy csak mert kell a változatosság neki, újra ez lesz, és nem biztos, hogy kiderül. Általában rákap az ízére, főleg ha az előző következmény nélküli.És ez mindaddig így marad, amíg talál olyan embert aki megbocsát.

Nem hiszek az új esélyben, sem a csodában.

Nincs.

Más hasonló kérdésnél már leírtam ezt, jól le is húzták a válaszomat. Gondolom beleléptem az egójába jó pár csalónak, meg notórius megbocsátónak. Hiába na, "szép" dolog a naivitás felső fokon. Nagyon ritka azaz ember, aki tanul az elkövetett hibáiból, erre baromság alapozni.Ezt saját ill. sok más ember kárán tanultam meg, de nekem sikerült , mert akartam. Sokan viszont nem akarnak tanulni, mert jó a mazochizmus nekik.

# 12

Mondjuk érdekes felvetés, hogy szerinted az jellemesebb, ha hazudik róla és nem mondja el. Ez nekem annyira alap dolog, hogy mennyire is jellemtelen és gusztustalan ez a becsapása a másiknak, mintha most azt akarnám neked elmagyarázni, miért nem sza.runk a padóra..

Nekem ez is evidens, míg döbbentem olvasom, hogy neked pl nem az. Ez a félelmetes.

Elmagyarázom ezt is: Én pl olyan személy vagyok, aki nem dugja homokba a fejét, nem szeret hazugságban élni, és igenis wrvára tudni akarok róla, ha a párom félrebaxik mellettem. Arról meg pláne tudni akarok, ha valaki folyamatosan a szemembe hazudik és hazugságra építem vele kapcsolatomat, mert mindeközben más bugyikban turkál és másra vágyik.

Engem az nem érdekel, hogy az őszinteség oka a saját xaros lelkiismeretfurdalása, vagy mert belátja, hogy probléma van a kapcsolattal és végre mer őszintén beszélni róla. De az, hogy probléma is van, félre is qúr, és még a szemembe is hazudjon alatta és utána is folyton, és nekem teszi a tisztességes fa.xa párt aki mellettem van jóban rosszban... NA ezt a féregséget csinálja a hozzáhasonlókkal, pl veled, ha szerinted ez rendben van így.

ÉS neked még kérdés, hogy melyik jellemesebb: akinek lelkiismeretfurdalása sincs mert vígan félrephaszik a párja mellett és a képébe hazudik, vagy az, akinek van lelkiismerete és igenis nem tud aludni, mert tudja, hogy minden nap a párja arcába hazudik és ez nem oké így.

Valóban, előbbi a "jellemesebb". Én ezen most kiégtem...

Egy szóval sem mondtam, hogy jellemesebb letagadni, mint elmondani.

Azt mondtam, hogy abban semmi jó jel nincs, hogy bevallja valaki. Sőt, a nagy bevallásból általában az lesz, hogy a vétkes fél megnyugszik, hátra dől, és a végén még ő lesz az áldozat, ha minden próbálkozása ellenére mégis kirúgják, hiszen ő csak őszinte akart lenni, miközben a megcsalt félen ott a teher, hogy akkor most hova tovább, merre, ha kirúgja akkor is magának árt, meg ha megtartja akkor is.

Ebben én nem látom a pozitív fejleményeket.

# 15

Értem, miért gondolod jobb megoldásnak nem elmondani.

Félre ne értsd, attól, hogy valaki elmondja, még nem semmisül meg a probléma, és valóban, azzal, hogy elmondta felelősséget is kell vállalnia, és bizony, szembe kell néznie a következményekkel. Akkor is, ha ez neki nem tetszik, és akkor is, ha ez a kapcsolat végét jelenti.

Azon kapom fel az ilyen hozzáálláson, és jellemű embereknél a vizet, hogy nem elég, hogy elcseszel valamit, hibázol, ok. De még meg is magyarázod, miért jobb NEM felelősséget vállalni a hibádért, és miért jobb hazudni tovább.

Azért kapom fel a vizet, mert nem elég, hogy ilyen helyzetben elárulsz, még a szabadságomban is korlátozol, hogy emberi lényhez méltóan ELDÖNTHESSEM, hogy ezzel együtt akarom-e folytatni a kapcsolatot, vagy sem. te ezt mind elveszed ezzel a másiktól, és ez valóban nagyon dühít, mert én speciel nem szeretnék hazugságra építkezni senkivel.

Arról nem is beszélve, hogy folyamat becsapod a másikat, és kizárod az életed egy részéből- ezt akkor is megtetted, amikor megcsaltad-, és utána is, amikor szintén nem vonod bele az életedbe, mert azt gondolod, hogy jobb, ha egyedül megoldod. Én ezt értem, de magában foglal egy kirekesztést és a másik becsapását.

Kétszínűen eljátszod a másiknak, hogy minden rendben és bízhat benned, hiába tudod, hogy nem így van.

Hozzáteszem, tudom, hogy nem mindenki gondolkodik így. Valaki eleve konfliktuskerülő, és szereti a inkább a körülményeket okolni, elhárítani a felelősséget, és egyszerűen homokba dugni a fejét.

A kognitív disszonancia szerint úgyis találsz magyarázatot arra, miért jó az, ahogy cselekszel, hogy kevésbé érezd rosszul magad. Én nem megtéríteni akarlak, csak jeleztem, hogy ez a másik személyétől is függ.

Van, aki homokba dugja a fejét, vagy úgy van vele, hogy inkább ne tudjon róla, stb.. Ezt még meg is értem.

Én viszont más személyiség vagyok, nem biztos egyáltalán, hogy el akarnám fogadni ezt. ÉS itt jön egy nagyon fontos tényező: Ezt a párom is tudja! Azt is tudja, hogy én tudni akarnám. Ha ezek után megtörténne, hogy tisztában van vele, hogy én nem szeretném ha becsapna, és a szemembe hazudnak folyamatosan, erre szavak nincsenek milyen aljas viselkedés lenne.

De a teher magadon tartásával sem feltétlenül értek egyet, miszerint az a jobb megoldás, ha ebben is kizárod a másikat. Ismerem ezt a nézetet, Popper is hangoztatta, valóban nem értek ezzel egyet.

Persze ettől még vannak olyan házasságok is, ahol vagy egyik, vagy mindkettő szemet huny a másik kalandjai felett.

..."lehet megjavul?"

Kérdőjellel a végén, vagyis te magad is bizonytalan vagy a dologban és nagyon foglalkoztat mivel fel tetted a kérdést, ergo részedről már nincs meg a bizalom, alatta is próbálod magadnak bizonygatni, "de hát időben hazajön".

Szerintem jobb ennek véget vetni.