Engedjem el? Szeretjük egymást. Tipikus Tom és Jerry verzió, szeretetből nyírjuk ki egymást. van kiút ebből a gödörből?

Szóval: változtatni nem tudsz. Így viszont nem életképes a kapcsolat.

Nagyon maximum egy párterápiát érdemes lehet még kipróbálni, ha annyira komolyan gondoljátok, mert az önerőtökből láthatóan nem sikerült semerre jutnotok. De én sokkal inkább azt érzem, hogy teljesen másra vágytok, más igényeitek vannak, és nem hajlotok kompromisszumra. Így pedig egyszerűbb békénhagyni a másikat. És nem, a szakítás nem teszi tönkre az életedet. Megzuhansz, de fel lehet állni, a másik is fel fog tudni, aztán halad tovább mindenki a maga életében. Nem kell ezt túldrámázni. Aki megragad, az meg is akar ragadni ott, ahol van.

Ezen érdemes elgondolkodni, hogy ér-e annyit m mindkettőtöknek a kapcsolat, hogy időt és pénzt szánjatok rá, hogy szakemberi segítséget vegyetek igénybe, vagy nem, mert már így is túl régóta húzódik a dolog. Itt ugyanis nem képzett pszichológusok vannak, párod sincs jelen, ergo nem lesz előrelépés.

Szia,

Próbáljatok valami semleges dolgot csinálni, például sétálni -most szép idő van- vagy olyan témáról beszélni, amit mindketten szerettek. Egyezzetek meg, hogy a vitákat félre rakjátok egy időre ezalatt. Idézzétek fel milyen jó volt az elején. Aztán jönni fog magától, légy optimista.

Kedves üdv, szép napot.

Lol, hát pedig ebből a leírásból elég egyértelműen úgy tűnik, hogy inkább te vagy picit mellőzve, ("kevsbé fontosnak tartva, szerinted kevés időt töltötök együtt, szerinte még ez is túl sok, meg a napi viték..")

Nevezheted szeretetnek is.. De majd egyszer (remélhetőleg) megtapasztalod a valódi szeretet, amikor nem érzed ezeket a társad mellett. Amikor azt találod meg, aki valóban passzol hozzád, mert hogy ti ketten nem passzoltok együtt össze, az 99%...

HA külön mentek meg nem fogtok szenvedni, csak amíg tényleg le nem zárjátok max.. Aztán ez mind szépen elfakul, majd eltűnik idővel. ÉS a helyébe lép más.

Persze ha életetek végéig Tom és Jerrizni és szétszedálni akarjátok a másikat, egészségetekre váljon.. (Egy ismerős pár éveket húzott le így, min ti.. Nem is értettem igazán a kapcsolatukat, hogy őszinte legyek, pedig több,mint 5 év volt.. A vége mégis most szakítás lett.)

Az a baj, hogy nálatok is mások az igények, és ha nincs változás, ebből te is gondolom látod, nem lesz jobb hosszú távon.. A kérdés csak az, mikor unjátok meg és fáradtok bele.