Ki él/élt együtt Norman Bates-el? Jó bőven, lent.

Sziasztok!

Kéne egy kategória a "mamapicifia" témakörre.

Leírom nálunk ez hogy néz-nézett ki.

9-hónapig voltunk együtt, az elején leírom, hogy egy mozgáskorlátozott emberről van szó a páromat illetően. Önellátó valamilyen szinten, 55 éves, dolgozik, járni tud, de nehezen az állandó hízás se tesz túl jót neki. Egyedül él egy olyan házban amit anyuka vett neki. Itt élt két előző feleségével is, én is hozzá költöztem, nála élünk az elmúlt 9- hónapban. Az anyja mosott rá, varr rá és ételfutár hordta ki neki a kaját anyuka segítette őt mindenben, takarító nője ugyan volt, de anyuka rendszeresen kijárt hozzá mindenért, mindent vele osztott meg, a munka amit végez a párom, szintén anyuka szerezte neki, az anyja munkája volt ez korábban. A munka helyére majdhogynem mindennap beugrik anyuci ezért-azért, a párommal vásároltat sok mindent a kedves mama, együtt járnak nyaralni, van egy közösség ahova szintén együtt járnak, mindenhova követik egymást. Minden hétvégén nála evett, és minden családi rendezvényen szigorúan ott kell lenni, mert ezt várja tőle. Anyuka kezdésnek sírásban tört ki mikor be kerültem én a képbe, hogy milyen jó, hogy valaki ennyire szereti a fiamat, ennyire törődik vele stb. Nem tartott sokáig, szó szerint féltékeny, mert amit Ők idáig együtt csináltak abba bele piszkoltam. Én mindent megcsináltam ami ahhoz kellett, hogy úgy funkcionáljak mint egy leendő feleség, értem a szokásosat, főz mos takarít, segít mindenben, ami neki hiányosság a mozgássérültsége révén, bálványozza focit, sok meccsre elmentünk, meg néztem vele rendszeresen a focit, meg mindent amit ő szeretne meg tettem. Ne értsetek félre ez nem szemrehányásként írom le, csak tényeket közlöm, és azért tettem ezt így mert azt gondoltam ez vezet valahova, házasság, gyerek ilyesmi amit terveztünk, és szomorú vagyok, mert végül ez nem vezetett sehova.

Az együtt létünk alatt:

Anyukával rendszeresen majd mindennap beszéltek akkor is telefonon, mindig beugrott hozzá, vagy kijárkált ő az anyjához, elvárta továbbra is a vásárlást, ( az egészséges testvére és családjához mamuszba át tud menni kb 10 lépés, nem is értem miért azok vásárolnak) ja és mindig kibeszéltek anyukával, hogy mit csinálok, mi van velünk, mi van velem, és mindenről tudott, a titkainkat elmondta anyunak, és mindenbe bele is szólt. A közösségnek én is tagja vagyok, máshonnan csatlakoztam, nem a párom révén, legalább ennyi közös volt bennünk. Persze ott is anyuka viszi a pálmát, főszervező, és diktátor ebben a közösségben, esélyen se volt, kiteljesedni itt. Ja voltak anyuval egy hetet nyaralni is pár hete, mikor komoly beteg voltam, és segítségre szorultam volna. Anyukát szent asszonynak tartja, és bálványozza, de nem hallgat rám, hogy egyedül fog maradni örökre, amíg persze anyu él addig nem, de ha meghal az anyja, ki fog gondoskodni róla? Ha teljesen lenyomorodik amire nagy esély van, mehet be egy otthonba, és gondolkodhat miért történt ez.

Amúgy van egy öccse is, aki a feleségével, és gyerekeivel él anyuval egy ikerház féleségben, mondanom se kell az ottani feleség se nagyon szívleli anyukát. Szerintem a tesó is függő lehet.

Én elmenekültem haza, idegileg kikészültem, de nehéz az elválás valahol sajnálom őt, meg ha kettesben voltunk, szeretetben éltünk, alapjáraton sosem veszekedtünk.

Az a kérdésem, és láttam más hasonló kérdéseknél, olyat hogy sikerült "megnevelnem", de én ebben nem nagyon hiszek, az érdekel, hogy egy ilyen anyafüggő férfit, vajon tényleg ott kell hagyni, és hagyni a saját nyomorában, vagy van valami módszer amitől ez még össze jöhet:" elhagyja anyát, apját és ragaszkodik az ő feleségéhez". ??

Ez egy bibliai idézet, és persze az elhagyja szót, nem kell szó szerint venni, azt jelenti a második helyre kerül, vagyis a helyére kerül mindenki a családban. Láttam ilyet családállítás, egy cikk javasolja, de nekem valami szellemesdi, okkult marhaságnak jött le amit írtak róla, hogy mi az. Van valami, erre, mivel úgy látom elég sok mostanság, én csak "NormanBates" szindrómának hívom, vagy az ilyen embernek nincs jövője?

Én már a haragon túl vagyok és a sértődöttségen is, csak fáj, mert amúgy egy nagyon értékes emberről van szó, akit nagyon lehet szeretni. De mivel idegileg nem bírtam, eljöttem haza, és nem is megyek vissza ha ez nem oldódik meg. Mert persze nem ismer be semmit, sőt begurul ha erről beszélek neki, és így segíteni se lehet. Reméltem több mint egy hónapja leléptem segíteni fog rajta, hogy rájön a dolgokra, segítséget is szerveztem neki, hogy rájöjjön, engem hibáztat, és csak tagad. Amúgy meg szeretne vissza kapni, mert állítólag szeret, még sose szeretett így senkit, mondja ő, de én ezt nem így látom, ez nem szeretet ez valami egészen más.

Valakinek valami ötlet?