Mi lehet az oka, hogy férjem csak rosszat gondol és mond saját magáról 64 éves fejjel?

Talán az öregedéssel járó dolgokat nem tudja jól feldolgozni. Segítség kellene neki, ami számodra is segítség, mert ha nem egy morgó méregzsák van melletted az neked is jobb. Pszichológust javaslok. Ha nem akar veled elmenni, menj el egyedül, hátha kapsz valamilyen segítséget hogy kezeld jobban ezt a helyzetet.

Számára pedig segítség lehet (én nem vagyok szakember, lehet ostobaság) ha értékesebbnek érzi magát. Ha megjavít valamit dícsérd meg, mondd hogy az ismerősöd férje nem tudta, de bezzeg ő milyen ügyesen megoldotta. A gyerekek is jó ha keresik vagy csak úgy visznek neki valamit amit szeret, esetleg besegítenek neki egy kicsit, a lényeg hogy érezze hogy szeretik és törődnek vele.

Hasonló, a párom igaz, 10 évvel idősebb, de sem a kor, sem a munka nem okolható ezért a viselkedésért. Önértékelési gondok máshol gyökereznek.

Hinnie kell, hogy igenis értékes! Pont krízisben vagyunk mi is, épp ezért hangolom magam arra, hogy többször kérjem ki a véleményét, tanácsát. Mindketten dominánsak vagyunk, és nőként tudom, tapasztalom, hogy még egy erős férfit is meg tud ez törni. Nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy képesek vagyunk sokmindent megoldani, és még élvezzük is.

Okosan kell élni. Rátenni az ő vállára is ezt az érzést, hogy szükség van rám, meg tudom csinálni, bíznak bennem - bízom magamban.

Háttérbe kell vonulni nőként és kicsit tolni előre az egóját.

Mindezt szeretve, tisztelve.

Írom ezt úgy, hogy tipikusan földbedöngölős, pörgős, intézkedős, irányító típusú nő vagyok. De szeretema párom, és meg kellett értsem, hogy Ő nagyon más. És okosnak, érzékenyebbnek kell lennem, ha azt szeretném, hogy olyan értékesnek érezhesse magát, mint amilyen értékesnek én tartom.

Színház az egész világ... ;)

Kitartás!