Mennyire tudtátok függetleníteni magatok a szülőktől?

Ezt hányszor kèrdezed mèg meg?

Hiába teszed fel mèg itt számtalanszor, nem fogsz "sorstársat" találni.

Normális ember nem a szülei vállalkozásában (amit egyèbkènt utál) dolgozik INGYEN, ès nem anyuci elvárásai szerint èl!

Eleve azzal kellene kezdeni, hogy ha nem vagyok független akkor nem költözöm el, hiszen nem vagyok önálló felnőtt ember. Két szerencsecsomag akik anyukáéktól függnek anyagilag ne játsszon felnőttesdit. A sorrend először függetlenedés, utána költözés és felnőtt élet. Nem is beszélhetünk felnőtt életről amíg valaki a szüleitől függ.

Onnastól kezdve pedig, hogy két ember a saját, külön életét éli a szülőnek semmi köze ehhez. Lehet tartani a kapcsolatot meg apróbb dolgokban segíteni, de ahol már úgy kell fogalmazni, hogy belefolyik a mindennapokba a szülő az egyáltalán nem normális szituáció.

Ha te vagy az a kérdező aki még mindig ingyen gürizik némi kajáért cserébe és mindenben visszafogja a barátnőjét akitől anyósék szintén elvárják, hogy gürizzen nekik akkor csak annyit tudok mondani, hogy rohadtul nem normális az a szituáció amiben éltek. És beteg vagy az agyadra, hogy még mindig nem küldted el az ősöket a francba és annyi tököd nincsen, hogy legalább a barátnődet ne rángasd bele ebbe a függésbe.

Az anyósom igencsak bele akart szólni az életünkbe, főleg kaja téren, mert azt gondolta, hogy a kisfia éhen fog halni, ha nem az ő főztje várja mindennap otthon őt. Meg szükségét érezte napi szinten tartani a kapcsolatot vele és velem is, ellenőrizgetni. El is várta volna, hogy heti szinten átjárogasson hozzánk. Persze az is probléma volt gondolom, hogy ezzel elköltözött a csicskás a háztól, egyetlen hím kölke a ház urának, aki kiszolgálja. Plusz a 2 tesó és párjaik is nehezen viselték, hogy külön életet szeretnének a "kicsik".

Úgyhogy besokalltam, próbáltam szép szóval megbeszélni, hogy szakadjanak le rólunk..nem értették, úgyhogy összeveszés lett, azóta szar a kapcsolat, nem beszélünk. De kb. belebetegedtem az egészbe, úgyhogy csodás a külön élet ilyen áron.. utál az egész család, mert nem tudták megérteni és elfogadni, hogy nem velük szeretnénk élni, hanem egymással.. és nem kell belemászni semmilyen szempontból az életünkbe, nem szorulunk segítségre.

Ha újra választanom kellene párt, fixen csak olyannal jönnék össze, aki nem tartja a kapcsolatot a szüleivel vagy k**** messze laknak vagy (tudom morbid) halottak.