Mit tegyek, ha a párom sóher?

Én inkább azon akadok ki, mikor odavágja a borravalót random helyeken. Leszarom, akkor leszek bunkó, ők megkapják a fizut így is, úgy is, ne szórjuk már a pénzt...

Az, hogy fanyalog a dolgok árán meg hogy csak kuponnal mozdul meg (bár tényleg vannak közte jók, de ha pl hambizni akarok, akkor hambizni is fogok, akkor is, ha nincs rá kupon), az engem is bosszantana...

Köthetnétek valami kompromisszumot, hogy miben vagy mikor éri meg spórolni és figyelni a pénzre és mikor/miben legyen az, hogy kicsit lazítunk és adunk az érzésnek egy árkategóriával feljebb. Jó dolog az olcsózás, a kuponok, minden, de vannak olyan dolgok, amire akkor is rá kell szánni a pénzt, mert egyszerűen jót nem kapsz. Például futócipő, egy jó steak, egy jó bor... Meg vannak azok a dolgok is, amire mit tudom én, fél évig nem találsz kedvezményt ahhoz képest, mikor lenne hozzá kedved.

Esetleg még azt csinálhatod, hogy ne az ő pénzével gazdálkodj véletlenül sem, hogy mindenki fizeti magának, te meg akkor veszed magadnak azt, amit szeretnél.

Amig nincs belöle kàrom addig lenyelem.

De onnanstol, ha olyanokat vagna hozzam hogy en vagyok az aranyàso, meg lehuzom (amikor ö fizet), meg halalkodnom kene mert meghivott egy fagyira, vagy az ajandekaim alapjan itel meg(ha nem tudtam neki dragat venni) vagy azokat kritizalja, vagy a haverjaival valo nyaralasra nem sajnalja a lét de arra mar igen hogy kettesben menjünk, vagy ha olyan lenne hogy bajba kerülnék es egy c vitamin àràt is sajnàlnà tölem ha beteg vagyok, vagy ha nem adna a rezsibe de magànak 20 ezres cipöre futotta, stb akkor tipli.

Mondhatni nàlam kötélen egyensulyozna hogy hova fog esni.

Felesleges hülyeségeket én se veszek, de azért na... Szerintem az ilyen ember agyvérzést kapna ha meghallaná, hogy mire mennyit költök. De én úgy vagyok vele, hogy ha veszek valamit, akkor az úgy veszem meg, hogy ne kelljen fél évente cserélgetni... Vagy éppen ne kelljen hetente háromszor alap dolgokat venni, így nagyobb csomagolásban veszem. Egyrészt olcsóbb, másrészt mocsok lusta vagyok és rühellek vásárolni. :D

Viszont ő nem fog változni, mert egyszerűen ilyen. Volt egy ilyen film, amikor a csávó a saját lányának alig akart pénzt adni a műtétjére amikor beteg volt... Vagy megszokod, hogy ő ilyen, vagy keresel olyat, akinek azért normális értékrendje van...

Teszem hozzá, itt az egyik előttem szólónak, hogy én is szoktam borravalót adni, nem azért mert hűde gazdag lennék, de ha pl a futár felmászik a negyedikre a kajámmal és nem nekem lemenni, akkor nem sajnálom azt a 100-200Ft-ot. Ugyanez vendéglátásban, ha normális a kiszolgálás. Bár azért valamilyen szinten zavaró, hogy nem biztos, hogy eljut bármi is belőle a szakácshoz.

De idegesítő lehet!

"Gyakran szólni sem merek, hogy igyunk, együnk meg valamit, valahol, mert azonnal a pénzre terelődik a szó." Biztos vagy benne, hogy ezt akarod magadnak?

Próbáltál már beszélni vele erről?