Lehet jövője egy ilyen kapcsolatnak? (Érdemes a végéig elolvasni, ott is vannak fontos részletek)

Külföldön élek évek óta a családommal, a barátomat pedig egy chat oldalon ismertem meg. Jól indult minden, aztán kb kikényszerítette, hogy hozzánk költözhessen, mert nem akart távkapcsolatot. Sajnos elég rosszul is bánt velem. Érzelmileg sokat bántott, a testemet is kritizálta és sokszor voltak "férfi hisztijei" is, amikor órákig, napokig nem szólt hozzám és bunkó volt. Régebbről volt egy chates barátom (barát barát), aki újra felvette velem a kapcsolatot. Persze tiltva voltam rögtön és vagyok is még mindig, de volt párszor alkalmunk beszélni és felnyitotta a szemem mennyire nincs rendben a barátom viselkedése és a kapcsolatunk. Mellesleg én mindig is tiltva voltam a fiúktól, állandóan ellenőrizgetve volt a telefonom is, én az ő cuccaihoz nem igen nyúltam, mert nem volt rá szükségem. Lényeg, megkedveltem ezt a chates barátot, ő volt a támaszom mikor a barátom idióta volt és egyre szarabbul bánt velem, nagyon megért engem ez a fiú. Egyszer szakítottam is, mert nem bírtam és akkor találkozni is akartam ezzel a chates fiúval, de visszakönyörögte magát a barátom. Azóta sajnos át is vágott, mert fél évig beszélt egy kolléganőjével (24 éves, magyar) és nagyon jóban lettek, annak ellenére, hogy nekem nem lehetett ilyet. Nem is hagytam szó nélkül. Most már nem beszélnek, és nem is dolgozik ott az a nő. De ott megtört valami bennem, már kezdd jobb lenni, de még mindig sokat nézegetem a facebookját, nem írt e neki mégis vagy valami... :( Az utolsó csepp a pohárban az volt mikor elhordott mindennek és nagyon csúnyán beszélt velem mikor bécsből nem hoztam neki kaját. Elkezdett hisztizni, hogy nem kell neki mégse, húzta az időmet, annak ellenére tudja milyen fontos nekem, hogy időben a vonatomhoz érjek, másfél órát utazom, ráadásul este. Most ott tartunk ha még egyszer így megaláz, végeztem vele. Már a szüleimmel is megosztottam ezt a problémát, nem akarnak beleszólni, de szerintük nem kéne erőltetni azt ami nem megy.

Még annyit tudnék mesélni, ezt a szöveget is vagy 4x átfogalmaztam mert olyan hosszú lett az első. A lényeg, kicsit kezdem elveszíteni a reményt, ő az én első nagy szerelmem, oda vagyok érte, de nagyon elvagyok keseredve, hogy a mindennapokban milyen nehéz vele. Egy nagyon édes és aranyos, odaadó srác alapjáraton, szeret is állítólag, velem tervezi a jövőt, én vagyok a mindene, és mikor normálisan viselkedik tényleg minden szép és jól érzem magam vele, de ez a másik énje... És ilyenkor sajnos elkezdem hiányolni a chates barátot, az sem segít. Van már barátnője, nem azt mondom, hogy neki most feltétlenül össze kell jönnie velem, de hiányzik a sok nevetés vele, és a hosszú beszélgetések, amik soha nem mentek a barátommal.

Mit tehetnék? Mit kellett volna tennem? Ugye nem én őrültem meg és tényleg abnormális a viselkedése?

Annyit még.. Én se vagyok teljesen "tiszta", a kolléganős esetnél, mert felgyülemlett bennem a méreg és nem lehetett vele ezt megbeszélni, egyszer robbantam és megütöttem kicsit :( Nem vagyok ilyen alapesetben, de teljesen ki voltam. Nem sokszor voltak nekem ilyen dolgaim/ "robbanásaim" vagy egyéb dolog, ha volt is, mindig volt okom rá, de elismerem én sem vagyok tökéletes, néha én is voltam fárasztóbb, hisztisebb, vagy ha elhanyagolt kerestem magamnak társaságot neten, bár soha nem tartott sokáig. Nála viszont úgy vettem észre folyamatos ez a toxikus viselkedés. Majdnem 4 éves kapcsolatról van szó, én 20l, ő 21f.

Előre is köszönöm ha valaki válaszol és segít. Hallanom kell kívülállók gondolatait is. Sok ideje húzom, de nem jutok egyről a kettőre, nehéz nem elfogultan nézni a dolgokat. Ha esetleg valaki volt hasonló szituban, leírhatná nála hogyan végződött, ha szeretné. :)