Miért ilyen a barátom és az apja?

1 éve élek velük egy régi házban, a bútorok is régiek, sőt mikor ideköltöztem szekrényük se volt mert azt is eltüzelték hogy meg ne fagyjanak. Hoztam magammal sok bútort, új mosogatógépet tisztán járnak, a barátom apja szívbeteg de nem szedte a gyógyszereit ezért az egyik lábujját amputálták, neki is én kötözöm a lábát, én adom neki a gyógyszereit különbenbe se szedné. A barátomat ez nem is érdekli... dolgozik, hazaér aztán alszik. Tényleg kiszolgálom őket mégse kapok egy köszönömöt se vagy egy kis segítséget. Barátom beteg a héten itthon van de azért be segíthetne hogy elmosogasson de minden házimunka csak rám vár. Annyira belefáradtam már, a kedves apuka is csak hisztizik nekem hogy nem akar semmit se enni meg unja már azokat az ételeket amiket készítek. Munka után örülök ha leülök végre, reggel is az az első hogy a boltba megyek nekik aztán dolgozni. Mindig a barátom van dícsérve az én dolgom meg természetes. Mit tegyek?