Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Mit tegyek ha a párom érzelmil...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Mit tegyek ha a párom érzelmileg bezár tőlem?

Figyelt kérdés

Kisregényt fogok írni a történetünkről, szóval aki elolvassa és megosztja velem a gondolatait annak nagyon hálás leszek.


A szituáció a következő lenne: a párom jelenleg nem a párom, vagyis nem vagyunk kapcsolatban. Több éve ismerjük egymást, barátságként kezdődött ( pontosabban friendzone al amivel kitartóan kb. 1 év alatt kitörtem ), aztán kb 10 hónapig voltunk együtt, májusban szakított velem ( a 10 hónapban is volt egyébként sok gond, szünet és szakítás is, szóval se veled se nélküled dolog volt ).


Nyáron próbáltam többször felkeresni, hívtam - lerázott, írtam neki - lerázott, hagyjam békén, teljesen túltette magát rajtam, stb... Aztán augusztus végén újra elkezdtünk beszélni, azóta gyakorlatilag minden nap beszélünk messengeren, ritkábban telefonálgatunk, viszont én kijöttem külföldre dolgozni nyár közepén ( részben a szerelmi bánat miatt éreztem hogy kell a környezetváltozás ). Lényegében emiatt írt rám, mert 1 hónap alatt azért feltettem pár képet az internetre, és május óta akkor írt először ő nekem hogy miújság velem és mit csinálok egy hónapon keresztül külföldön, csak nem kiköltöztem? Így kezdtünk el újra beszélni, először 2-3 naponta aztán pár hét után naponta.


Mondtam neki hogy 1 évre jöttem ki, jövő nyáron lejár a szerződésem és hazamegyek. Ő leszögezte hogy nem szeretne addig távkapcsolatot, így maradjunk csak barátok, viszont még szeret engem, hiányoztam is neki végig nyáron, csak nagyon haragosan váltunk el ( a májusi összeveszés az valami brutális ajtócsapkodós ordibálós sírógörcsös elválás volt ) és amint kerestem a harag jött ki belőle, ez így nyár végére múlt el benne.


Eddig elég egyszerűnek néz ki a történet, most messze vagyunk, még fél évig jópofizós barátság, aztán boldogság. Ohh de jó is lenne.


A problémás része amiben tanácsot, vagy csak véleményt szeretnék kérni ( igazából az is sokat segít hogy most kiírom magamból ) az az, hogy én iszonyatosan szeretem őt. Egyszerűen ettől a csak barátság dologtól megbolondulok, iszonyatosan kínoz hogy pl. elköszönésnél a jóéjt után nem biggyeszthetek oda egy szívet meg egy szeretleket.

És igazából az ő részéről is meg van ez, mert igazából havonta 1 hétvégére hazakocsikázok, olyankor eddig mindig találkoztunk is, ilyenkor teljesen más az egész mint írásban és telefonon, mert személyesen teljesen romantikusan beszélünk, ugyan úgy ülünk be egy kávézóban mint régen, csókok és szoros ölelések is vannak, novemberben le is feküdtünk, többször már teljesen olyan volt mintha együtt lennénk.

Csak mindig jön egy összeveszés, valami kis nézeteltérés, és ilyenkor ő 180 fokos fordulatot vesz és 3 lépést hátratesz.


Ő egy olyan lány, aki iszonyatosan nehezen nyílik meg emberek felé. Nagyon kemény rossz tapasztalatai voltak még középiskolában egy akkori barátjával kapcsolatban, akibe fülig szerelmes volt, a srác pedig keményen kihasználta fizikai erőszakkal és megcsalással vegyítve + a családi háttere is sajnos eléggé szomorú, pont akkoriban elvesztette az egyik szülőjét és a nagymamáját is, középiskolás korában, minden egyszerre.

Azóta egyszerűen fél szeretni, a megismerkedésünk kezdetén is az az 1 éves friendzone is ezért volt, pedig mondta hogy iszonyatosan tetszettem első perctől kezdve neki és mai napig egy mosolyommal olyan szinten zavarban hozom hogy vörös lesz az egész arca.


Lehetetlen vele megbeszélni bármit, ami nekem rossz, mert amint felhozok valamit egyből az a válasz hogy akkor ne is folytassuk, valamint úgy védekezik hogy egyből támad, tehát ha felhozok valamit amivel esetleg megbántott 10 perc után átfordul a szituáció abba hogy nem is vagyunk együtt, alapból csak barátságot beszéltünk meg, nem így kellene ezt felfognom és már én kérek bocsánatot hogy fel mertem hozni.


Igazából most is ez történt, az ünnepek miatt hazajöttem most közel 3 hétre, múlthéten találkoztunk 2 szer is, minden rendben volt, aztán ma összevesztünk egy apróságon amit felhoztam neki hogy rosszul érzem magam miatta. Ezen iszonyatosan megsértődött, mert hogy nem vagyunk együtt, nem kötelessége úgy viselkednie velem, francnak hozom fel, csinálom karácsonykor a feszkót stb...


És ilyenkor ő teljesen bezár felém. Kb. 5 vagy 6 ilyen alkalom volt augusztus óta, hogy összeveszünk valami apróságon, aztán 180 fokos fordulatot vesz és teljesen megváltozik az írásképe, a stílusa, nem érdeklődik irántam, egyszavas válaszok stb. Ez az első pillanattól kezdve jellemző rá, mindig is ilyen volt. Erről is beszéltünk többször, és mindig elmondja hogy nem szándékosan csinálja ezt, egyszerűen belülről megváltozik ilyenkor.


Persze tudom, hogy nincs jogom semmit sem számon kérni rajta, mert nem vagyunk együtt, örüljek hogy beszélünk és még van esélyem. Viszont én iszonyatosan szeretem ezt a lányt, az a tipikus reggeltől estig rá gondolok amióta ismerem szindróma.

Tudom, hogy el kell fogadnom ezt, hogy ő ilyen, és az ő tempójában haladnom, nem ezzel van a gondom. Csak egyszerűen nem érzem jogosnak ezeket az elzárkózásait, mert sosem adtam én rá okot ( a májusi szakítást leszámítva még csak a hangomat sem emeltem rá fel sohasem ), és nem értem a több évvel ezelőtti dolgok miatt miért fél engem szeretni.

Másrészt meg olyan az életem mint egy érzelmi hullámvasút, mert pár hétig minden rendben, teljesen normálisan beszélünk egymással, aztán egy apró összeveszés miatt pár hétig meg flegmázás és semmilyen viszony. Kezdek egyszerűen kikészülni emiatt, mert sajnos olyan vagyok hogy minden lelki gond nagyon kihat rám, ilyenkor rosszul eszme, rosszul alszom, beesik az arcom és zombiként tengek lengek.


Lehet hogy nem is illünk egyébként össze, mert két ellentétes személyiség vagyunk ( én az a lángoló romantikus alkat vagyok aki egyből akar mindent, ő pedig az a haladjanak a dolgok a maguk idejében stílus ), az is tény hogy én sokkal jobban szeretem őt mint ő engem, de ettől még szeretem.


Szóval igazából bármilyen tanácsot meghallgatnék, azzal kapcsolatban hogy mégis hogy a francba próbáljam meg elkerülni ezeket a dolgokat, és ti mit tennétek a helyemben.

Én 25 vagyok egyébként, ő még egyetemre jár ( a középiskolai nagyon csúnya kapcsolata óta nem volt egy barátja sem, jó pár év szünet után én vagyok az első nála, közben sem volt sosem harmadik a képben sem nálam sem nála )



2019. dec. 26. 01:02
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
Szerintem hagynod kéne.
2019. dec. 26. 14:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!