Megromlott a kapcsolat a parommal, semmi nem hozott valtozast. Miutan elhagytam, most azt mondja szeret es minden mas lesz. Igyekszik is. Hihetek neki?

Hasonlo tapasztalatokkal rendelkezok meglatasaira szamitok.

A parommal 10 eve vagyunk egyutt.

Van egy 4 eves kislanyunk akiert sokat kuzdottunk. (Marmint, hogy megszulessen.)

Imadjuk mindketten.

A parom a kislanyunk szuletese elott se volt egyszeru termeszet, de en probaltam simulekony lenni, es ez kihozta belole a legjobbat.

Megpszichologizaltam :/

A kislanyunk szuletese utan viszont a kapcsolatunk elindult egy meredek lejton...

Folyton bajara volt minden, nem tudta kezelni a megvaltozott elethelyzetet, hogy mar nem o az elso...

Pedig nem hanyagoltam el, minden tekintetben odafigyeltem ra, de nyilvan ugy nem tudtam, mint azelott.

Ezen kivul nem egy szorgalmas ember, es az ujonnan jott teendok, pl.gyerekholmi vasarlas, gyerek napirendjehez alkalmazkodas is igencsak nehezere esett. Es mintha rajtam akarta volna levezetni az ebbol szarmazo stresszt, egy kedves szo nelkul nonstop csesztetett.

Probaltam megbeszelni, kedvere tenni, de ez nem valtozott. Azt mondja, o utal beszelgetni. Nem is akar. Egy szimpla hetvegi programot nehez vele egyeztetni valoban.

Aztan 1 ev utan kifakadtam, hogy nem birom tovabb, vagy parterapia (mivel nekem mar nem volt eszkozom) vagy szetvalunk. Hadakozott, de vegul belement. Voltunk kb 5szor, en ugy ereztem hasznal is valamit, de utana bejelentette, hogy tobbet nem jon...

Majd lefujta a szuk korben tervezett eskuvonket, miutan megkerdeztem, hogy akarja-e, mert furcsan viselkedett ( mar minden megvolt, ruha, fotos, minden), azzal, hogy o 200 fos eskuvot akar. Amugy egy maganyos farkas, kb a nevet se tudja azoknak a rokonainak akikhez hirtelen elkezdett ragaszkodni.

Nyilvan azota, (3 eve) fel se hozta az eskuvot.

Kozben en is dolgozni kezdtem, probaltam masra koncentralni, az otthoni helyzetre nem is gondolni.

Minden ugyanugy ment tovabb. Rengetegszer mondtam, hogy igy ez szornyu, nem tudok igy elni, beszeljuk meg, hogy most mi van, semmi eredmeny es a csesztetes ment tovabb.

Kozben nekem is igenyem tamadt baratnokre, programokra azutan, hogy a picivel voltam otthon, az is bajara volt. De o menni velem nem akart sehova.

Kettesben nem akart semmit, csak a gyerekkel.

Kertem, hogy utazzunk el egy hetvegere, semmi.

Mar olyan szinten megbantott, hogy nem birtam vele lefekudni tobbe. Ennek masfel eve...

11 honapig szova sem tette.

Utana meg csak bunko modon kovetelozott.

Ja, es hogy miert nem hagytam el? Mert anyagilag tole fuggtem a gyerkoc szuletese utan. Kb most vagyok ugy, hogy lassan nem.

Kozben, korulbelul fel eve kozel kerultem valakihez, akit mar regota baratkent ismertem..

O most azt mondja szeret, kozos eletet akar velem. Nagyon jol megertjuk egymast, sok a kozos. El tudnam kepzelni vele. De a gyermek elfogadasaval kapcsolatban ketelyei vannak. Azt mondja, megprobalja, koltozzunk ossze, es mindent megtesz, hogy el tudja fogadni.

Ez bant, es nem tudom erre szabadna-e lepnem, a gyerekem eletebe bevonni, igy hogy bizonytalan.

Amugy egy nagyon jo termeszetu, nyitott ember.

De akkor is.

Ettol fuggetlenul is azt gondoltam, hogy az otthoni helyzet tarthatatlan.

Ezert 3 honapja elkoltoztem a paromtol. Hogy kis idore van szuksegem, hogy magammal foglalkozzak.

Volt is hiszti es kovetelozes boven.

Hetvegente jott a kislanyunkhoz, de akkor is ezt csinalta.

Majd betelt a pohar, mondtam, hogy vege.

Mikor felfogta, kiakadt, konyorgott, azt mondta nem vett komolyan. (Mondjuk bocsanatot nem kert.) Es hogy minden ok lesz. Megbeszelni most se akarja, de igeri, hogy minden jo lesz es megvaltozik.

Azota (1 honapja), igy is van. Nem tori eszeveszettul magat, de lehet ra szamitani.

Es azt mondja szeret, imad...

Kozben a masik oldal varja a valaszom...

Nem tudom mit csinaljak...

Itt egy ember, akit ismerek, szeretek, tisztelek, akivel jo egyutt lenni, figyelmes, es szellemi sikon is van kozottunk kapocs...

Es szeret, mindent meg akar adni. De a gyerekem elfogadasa miatt bizonytalan a kapcsolat jovoje. Hisz nekem o a legfontosabb.

Mig itt van a parom, aki egy eretlen, nagy gyerek, onzo, elegge lusta es nem tudunk melyebb temakban talalkozni. De szeret, mindenem megvan es SZERETI A GYEREKUNKET.

Volt valaki hasonlo helyzetben?

Az elitelo kommentektol kimeljetek. Koszonom.