Mi ez csak képmutatás, megszokás vagy ilyen lenne a nagy szerelem? Vagy 28 évesen rá kellene jönnöm, hogy ez a való élet? El-el nézem a párokat és elgondolkodom hogy a mi kapcsolatunk távolrol sem ilyen, de nem is volt ilyen soha?

Ne haragudj, de ez nem a "való élet", hanem "oldalborda-komplexus"...kapcsolatfüggőség, ha úgy tetszik. Mással nem magyarázható, miért vagy 10 éve egy olyen emberrel, akitől alig kapsz kedvességet, szeretetet. (Persze a helyzeteddel nem vagy egyedül, sajnos sok pasinak célja a langyosvíz, és hoyg úgytekint a nőre, mint a TV-re, aminek kifizette a részleteit... Az más kérdés, hogy nekünk ezt tűrnünk kell-e...)

Azt mondod, sosem volt Számodra kielégítő a kapcsolat, és a fickó az igényeidet semmibe vette/veszi. Te viszont 10 éve ragaszkodsz hozzá - mert félsz, hogy egyedül maradsz? Ennyire nem hiszed el, hogy méltó párt találnál? Lehet, hogy nem holnap, lehet, hogy tenned kéne érte, nem csöngetne be csak úgy - de találnál!!!!!

Hidd el, a szingliségnél van nagyobb katasztrófa is.

Mondjuk egy nem kielégítő kapcsolat, ahol Te csak a második vagy.

Megszokta, hogy nem kell megerőltetnie magát, úgyis vele maradsz, - legfeljebb az okozott neki egy kis kellemetlenséget, hogy a gyűrűt várod. De hogy elhallgattasson egy időre, azt is megkaptad.

Ha nehezedre esik elhagyni, akkor legalább állj a sarkadra, igenis "csapj az asztalra" és mondd el neki, hoyg ezentúl másképp lesznek a dolgok, nem fogod be többé a szádat, nem éred be annyival, mint eddig, Te ki akarsz mozdulni, stb. stb. Bár nem lesz könnyű, mert ha ennyi éven keresztül vele maradtál így is, hogy ilyen keveset nyújtott, most nehezen fogja megérteni az új feltételeket. Azt kell kitörölni a fejéből, hogy Te "úgyis vele maradsz, mert úgyis csak az számít, hoyg férfjhez menj, ne légy egyedül"

Egyszer a metrón találkoztam egy 50 körüli nővel, aki elmesélte, hogy a férjével nem járnak sehova, de neki most lett elege, hogy mindig csak a gyár, meg otthon (évtizedekig!!!), és semmi más, és fogta magát, szépen kiöltözött (a körmét reszelte a metrón, így kezdődött beszélgetés, viccesen megjegyeztem, bele ne álljon valakibe az a hatalmas körömreszelő :D ), és máj. 1-jén elment egyedül sétálni a Városligetbe.

Jó, felébredt, de basszus, hogy élte le az életét?????

Hypathia

-az a helyzet,hogy sajnos az én környezetemből is tudok konkrét példát,hogy megmagyarázhatatlan miért vannak együtt évek óta-mert folytonos veszekedés-no szeretet /direkt nem szerelmet írok,mert az a "nagybetűs"-az a kapcsolatok elején van-legyünk józanok,de szeretet,egymás tisztelete,kedvesség...stb ezeknek maradniuk kell,még ha a nagy fellángolás nem is! -szóval folytatom:...semmi más magyarázat nincs rá,mint a megszokás,kényelmesebb vele lenni,mint az egyedülléttől való félelem....sajnos ez van szerintem társadalmi szinten...és még az is gond,hogy közben az általam ismert esetnél is lettek volna jobbnál jobb partik-amelyek ki tudja miért-mint mondtam volt: megmagyarázhatatlan-elvesztek sajnos.

-meglehet egy kapcsolatot újítani egyébként,de kettőn áll a vásár!