Ti hogyan reagálnátok ebben a helyzetben?

Figyi, én az elején nagyon könnyen dobálóztam a szakítás fogalmával, amíg a párom meg nem elégelte, leültett és elmagyarázta, hogy nála nem lesz szokás minden hülyeségért szakítani. Ha akarok tegyem meg, de akkor fel is út le is út. Vagy tiszteljem annyira a kapcsolatunkat, hogy a problémákat inkább próbáljuk megoldani és ha nem megy akkor elválunk, de nem megoldás értékű a szakítás, szünetelés. Pontosan azért, mert azt az időt nem a kapcsolatra fordítod. Nem hagyjuk cserben a másikat és nem hagyunk lógva semmit. Ezzel tartozol a másiknak.

Azóta sem opció a szakítás közöttünk, mindent kapcsolaton belül oldottunk meg. Inkább maradtunk távkapcsolatba, de amíg egyikünk másik országba ment akkor sem "szüneteltünk".

"igazából nem gondolja komolyan a szakítást"

Igen, és, hogy ezt nyomatékosítsa, megdugott egy 20 évvel fiatalabbat.

Ennyire hogy lehet elvakult valaki?

Hány évesek vagytok? Szerintem nem vagytok fiatalok. Mennyi ideig voltatok együtt? Vannak gyerekeitek?

Én sok mindent mérlegre tennék, viszont ha vannak gyerekek, velük/miattuk nem játszadoznék, hogy hol van apjuk, hol nincs.

"Igazából ő mindig velem akart maradni de ha veszekedés vagy probléma van menekül igazából nem gondolja komolyan a szakítást."

Ès te ezt el is hiszed? Aki veled akar lenni, az veled van, ès nem szakít, ès bújik egyből más nő ágyába...

Azèrt akarja újra kezdeni, mert befuccsolt az új kapcsolata, ès nem akar egyedül lenni. Erre úgy reagálnèk, hogy elküldenèm a bánatba, ès èlnèm tovább az èletem nèlküle.

Nem is èrtem minek neked egy ilyen alak, szerinted bármi jó kis ülhet az újrakezdèsből, mikor semmit se változott ès nem is hajlandó?