Én vagyok a hülye, hogy nekem a párom az első?

Ez alapján egyszerűen csak nem passzoltok egymáshoz.

Én is hozzád hasonló vagyok, én is szenvedtem 1-2 ilyen pasi mellett, aztán megtaláltam a párom akinek hasonlóak a prioritások és hasonló mennyiségű közös programot, beszélgetést igényel, így minden tökéletes. Többet nem sanyargatnám magam más mellett - meg nem is idegesítenék egy hozzám nem illő srácot, semmi értelme, ha nem klappol két ember.

A férfiakban az a jó, hogy baromi sok van belőlük, szóval ha ki is dobsz egyet, akiről úgy érzed, hogy nem ad bele annyit a kapcsolatba, mint te, bőven találhatsz olyat, aki nem csak akkor keres, amikor éppen kedve szottyan hozzá.

A párkapcsolatnak hozzá kéne adnia az életedhez, nem pedig azt éreztetnie veled, hogy vagy egy adalék vagy valaki más életéhez. És ja, kell érte küzdeni is, és vannak nehezebb időszakok is, de azon azért jó lenne ha közös nevezőn lennének a felek, hogy hol vagytok egymás fontossági sorrendjében,mert úgy nehéz küzdeni, ha úgy érzed, hogy csak te próbálkozol.

Próbáld megbeszélni vele még egyszer, de ha nem működik, akkor nem kell feltétlenül kell örökre mellőzöttnek érezned magad mellette.

Párommal egyformán van mikor órákon át írunk egymásnak van mikor órák múlva válaszolunk csak a másiknak. Ez azért alakult ki nálunk mert minekünk ez jelenti a bizalmat,hogy ha nem is írunk a másikra csak órák múlva akkor is megbizunk egymásban, hogy tuti nem csinálnák egymással olyat amivel rosszat okoznánk...

Meg amúgy sem szeretünk chatelgetni az élő beszélgetés sokkal jobban szeretjük. Mondjuk hívni sem szoktuk egymást telefonon. Azt hiszem nekünk azért működik ez mert mindketten biztonságban érezzük magunkat annyira, hogy képesek vagyunk néha csak magunkra gondolni anélkül, hogy a másik felhozná,hogy miért nem vele foglalkozik. 26N