Hogyan tudnek ebbol kilabalni? (Hosszu)

Sziasztok!

Sajnos tobbretu problemam van.

Az elso, hogy a szuleim mindigis uralkodni szerettek volna rajtam. Nem mehettem busszal a tobbiekkel, mert megkeselnek, megolnek, beirattak olyan iskolaba, ahova utaltam jarni, kotelezo volt veluk mennem nyaralni es elvezni minden dolgot, ami nekik jo. Raadasul minden lepesemrol tudni akartak. Azt is megmondtak, szerintuk kihez kellene mennem felesegul, mert jomodu... Aki atelte, tudja milyen ez.. Aranykalitka.. Nincs testverem. Egyetlen unoka vagyok. Aztan beirattak olyan foiskolara az akaratom ellenere, amivel semmire nem mentem. Mert egy rokon azt a szakot tanacsolta, azzal "lehet penzt keresni". Mint utolag kiderult nem, meg plusz 5evet kell tanulni, hogy valamit kezdjek magammal. Foiskolan kezdtem elni, hisz kollegiumba kerultem. Vegre bulizhattam, jottem-mentem. Osszeismerkedtem egy, fazonnal. Rendkivul rossz kapcsolatom volt vele,, de hittem, hogy megvaltozik. Nem akart dolgozni,, csak a szamitogep. Tanulni sem akart. Vegul megutott, mert nagyon kiakadtam ra, rajtam eloskodott. En tanultam es dolgoztam is. Kozos munkahelyre kerultunk, ahol csak miattam nem rugtak ki. En feljebbleptem, o pedig ezt annak tudta be, hogy en szettettem a labam a fonoknek...

Szoval a sok lelki bantalmazas miatt kiszerettem belole. Ott megismerkedtem egy fiuval,, akinek volt baratnoje. Tudtam, hogy nincs nala eselyem, de nagyon vonzott.. O volt az, aki ha a kozelembe jott, kezem-labam remegett. Megbecsult dolgozo, ertelmes fiu. Aztan jott egy masik srac es egy harmadik is. Ok is erzelmet valtottak ki belolem. Ezert szakitottam a volt baratommal. Tudtam, hogyha mar en kikacsintgatok, akkor nem varom meg azt, hogy megcsaljam. O nem ellenkezett, elkoltozott. Nagyon vagytam a szeretetre, ures lakasra ertem haza es mindig sirtam. Ezt az egyik fazon kihasznalta. En teljesen osszetortem, kihatott a munkamra,, termeszetesen az egyik munkatarsam tamogatas helyett folyamatosan tamadott, kiakart turni. Az addig felfele ivelo karrierem az alom munkahelyemen, az alom munkaval derekbatort. Ugy az egesz eletem is. Hazakoltoztem,, ahol addig eltem, a kornyekere sem akartam menni. Szexkapcsolatba bonyolodtam, nem hittem magamban. Lett egy masik varosban masik munkahely, de ott sokszor ilyen-olyan indokkal nem fizettek ki minket.

Az egyik volt munkahelyemen levo munkatarsam (meg az alom munkahely elott) ram irt. Tudtam, hogy o lesz a ferjem. Tokeletes volt minden. A terveink megegyeztek. Kertes haz, koltozes egy jobb helyre vagy akar kulfoldre, kutya, macska, baba, nyaralasok, kirandulasok es persze a szerelem. Egy ideig ez is volt... Kiderult, hogy pucer kepeket tartogat a volt baratnojerol. Meg amugy meg faj neki az elvesztese. Es meg kepe is van rola. Egy honap kuzdelem utan szakitasra kerult sor. Mig vegul egy nagy takaritast vegzett az eleteben. Ezzel zart le mindent.. Viszont szerette a fiatal csajokat nezegetni elottem is. A mai napig ebbol van vitank. Viszont sok szuper kizos elmennyel gazdagodtunk, mentunk nyaralni, kirandulni. Aztan osszekoltoztunk alberletbe abba a varosba, ahova megfogadtam, hogy soha tobbet nem megyek. Elotortek az emlekek. De o mashova nem hajlando menni a munkahelye miatt. Majd kesobb veszunk kerteshazat videken.. Oke.. Mindig mondta, hogy o apatipus. O szeretne gyereket. En nem szerettem volna, de kesobb majd igen. Belegondoltam, hogy most meg "idoben vagyok". Az osszekoltozes utan teherbeestem, szerettuk volna a babat. Nagyon nehez szules volt. Nagyon beteg voltam, szakadtam, sok vert vesztettem. Harom honapig anyumeknal laktunk. Rengeteg vita es veszekedes vokt. Amennyit segitettek fizikailag, ugy megtortem miattuk lelkileg. Ok a sajat gyermekuknek tekintettek a mi kislanyunkat, minket is iranyitani akartak. Sajnos az egeszsegem miatt harom honapig ott voltunk. Aztan visszakoltoztunk az alberletbe. A ferjem turelmetlen volt a gyerekkel, ha sirt, duhbe jott, orditozott, kiakadt. Nem ilyennek kepzelte el az apasagot. Nekem is szoknom kellett az anyasagot... De egy babanal a kulcs a turelem es a szeretet. Itt, ahol lakunk, rohadt draga a lakas, nem szeretnenk ennyi penzt kiadni.

A ferjem itt szeretne letelepedni, esze agaban sincs koltozni, ahogyan regen emlegette. O kertes hazba se szeretne menni, ahogyan regen... csak lakasba. Neki mindegy, hogy milyen pici a lakas,, csak legyen sajat. En nem igy latom.. En nem szeretnek csak azert lakast venni, csak hogy legyen.. Ha utalni fogok hazamenni, akkor minek veszunk fel 20evre hitelt??? Minden lehetoseget vegigjartunk. A kapcsolatunk megromlott. Most dolgozunk azon, hogy ujra egymasra talaljunk. Itt, ahol en utalok elni, itt szeretne o egy apro lakast venni.. Mert erre lenne keret.. Raadasul... Ismerosom facebookon az a volt munkatarsam,, akiert odaig es vissza voltam. Uj baratnoje lett, eljegyezte, gondolom nem sokara eskuvo lesz es gyerkocok. Olyan boldogok.. Ezt hallomasbol is tudom.. Es en tegnap emiatt nagyon kiborultam. Eszembejutott, hogy mi lett volna, ha... Ok ugy elnek, ahogy en szerettem volna. Vele.. En tudtam, hogy o milyen. Es tegnap osszetortem. A szules utan fel ev alatt 30kilot fogytam. A szuleim, a ferjem,, az egesz eletem... Ugy erzem uj eletet kellene kezdenem a babaval. Ugy erzem valasztas ele kellene allitanom a ferjem. Mert en itt nem tudok elni, ebben a varosban dolgozik a fazon es gyakran, ha kirandulunk, arra fele visz az ut es odanezek, hatha latom. De ugye ez... Remenytelen. Mert kivitelezhetetlen az egesz ugy. Akkor, ott, amikor ott dolgoztam kellett volna erosnek lennem... Sajnalom a munkahelyemet is. Ugy erzem beleloholtam magam egy langyos vizbe. Becsapott engem,, legalabbis igy erzem. Amiket megbeszeltunk a kapcsolatunk elejen, azokat o mar nem ugy latja. Nekem viszont meg mindig celok... Hogy valtozhatott meg neki? O sem tudja.. Biztonsagos ez a kapcsolat, "elvagyunk". Es ennyi. Sokszor leultem mar vele beszelgetni, de o mindig csak azt szuri le ebbol, hogy en csak veszekedni akarok es harit... Nincsenek tervei. Mindig az a valasz, hogy "nem tudja" hogy legyen, marmint a munkahely, lakas, mert a kozelben elnek a szulei es tulajdonkeppen oket sem akarja itthagyni, most, hogy igy belegondol...

Szoval o meg siratta a baratnojet, mikor mi osszekerultunk, miatta koltoztem vissza abba a varosba, ahol en rosszul erzem magam, olyan munkahelyem lett, amit nem szeretek, mert nincs benne rendszer, csak keszekuszasag, en a ferjem miatt nem tudok kertes hazba koltozni, mert nincs affinitasa ra, panelba kenyszerulok (tudom, hogy sokan ebbe elnek, de mi nem ezt beszeltuk meg), az o munkahelye miatt veszitettunk tobb millio forintot, atvagjak a penzel, de o marad, mert "jo a tarsasag"...

Pszichologus baratnom szokott adni "orakat" :D De nem jobb.. Tudom a hibaimat. Tudom mit rontottam el. De az erzeseim maradtak.

Mit tennetek a helyemben? Kerlek adjatok tanacsot.

Elore is koszonom a segitseget.