Mit tegyek, ha a férjem és anyósom nem tudja elfogadni, hogy a kislányunk nem szőke és fehér bőrű, hanem barna?

Nekem is barna színű a hajam, és olyan barna a bőröm, hogy soha nem használok naptejet, pedig nyáron rendszeresen dolgozom póló nélkül a kertben órákon át a tűző Napon - és gyakorlatilag soha nem égek le.

Pedig sokadíziglen visszamenőleg biztos, hogy nincs roma a felmenőim között.

Tehát a barna bőrszínből, hajszínből egyáltalán nem következik, hogy a roma vér ütközött ki.

Egyszerűen meg kéne értenie anyósodnak, hogy ha a szőke, világos bőrű fia hozzáment egy barna bőrű lányhoz, akkor simán lehet barna bőrű/hajszínű/szemszínű a gyerekük. Hülyeség azt várni, hogy ő is szőke, fehér bőrű, kék szemű legyen. Sőt, a barna szem- és hajszín legjobb tudomásom szerint domináns, a kék szem, szőke haj pedig recesszív. Amiből általános iskolai biológiatanulmányaink alapján következik, hogy ez volt valószínű, ami történt. A kislány csak akkor lehetett volna szőke és kék szemű, ha a kérdező felmenői között lett volna ilyen ember, és benne meglenne ez a gén, és a gyerekének pont ezt a recesszív gént adta volna át.

A férjed akkor végső soron nem fogadja el a kislányotok külsejét?

Mert ha így van, akkor máris sokat tett azért, hogy a szerencsétlen kislány életre szóló lelki sérüléseket szerezzen, önértékelési problémái legyenek, ami (ha nem ismeri és kezelteti ki) a munkahelyétől kezdve a párkapcsolatán át az élete minden területét tönkre teheti.

Ez most komoly kérdés vagy esti mese?

Ha komoly, akkor megsúgom, hogy te csinálsz ebből rasszista kérdést. Már az első randin is kihangsúlyoztad, hogy neked van roma felmenőd... hát öcsém, nekem eszembe sem jutna a felmenőimet részletezni, sőt a páromét is évek múltán tudtam meg. Aki ezen pörög az a rasszista.

Az a baj, hogy a kisgyerekek szavak és jelentések nélkül, valami brutál érzékeny radarral veszik le tudat alatt a szüleik érzéseit, hozzáállását. Azt, hogy az édesapjának valami nem jó rajta. Még rombolóbbak az úgynevezett "kettős üzenetek" náluk. Azaz egyrészről az édesapja "szereti, nagyon félti, vigyáz rá", de másik részről ott van az elégedetlenség, elutasítás, hogy "egy szőke jobb lenne".

Ne legyenek illúzióid, a gyereknek ez pontosan lejön, hogy valami olyanért hibáztatják születésétől fogva, ami egy veleszületett tulajdonsága. Simán jöhet majd ebből testképzavar, kisebbségi komplexus, állandó szorongás, megfelelési kényszer, felnőttkorban meg jó kis párkapcsolati nehézségek, amihez baromi "jó" alap, ha valakit születésétől fogva elutasít a család. Akkor is, ha nem mondják ki szemtől szembe vagy csak egy tulajdonságában utasítják el.

Nyilván nem fogják fel ennek a súlyát, nem néznek ki sokat egy gyerekből, hogy lennének netalán érzései, sőt megérzései, pedig evoluciós program, hogy amíg a gyereknek nincs tanult fogalomkészlete, addig ezek jelentik neki az információt, amiből felépíti a világát. És ha annak a világnak egyik pillére az lesz, hogy ő "nem elég jó"...

Változhat még a hajszín. Én is sötétbarna hajjal születtem, most meg szőke vagyok, a családban én egyedül.

Szerintem nagyon gondok vannak a pároddal, ha ő ezen problémázik. Az nem lehet, hogy te gondolsz bele túl sokat és a párod nem bánja, hogy milyen színű haja van a gyereknek, a többi kisgyereket meg véletlenül épp úgy, a külsőségek alapján becézi, véletlenül?