Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért hidegültem el hirtelen?
43 éves elvált nő vagyok. Még az exférjemmel éltem, de már fontolgattuk a válást, mikor megismertem a kedvesem, 2 éve. Ő csak 31 éves. Elváltam, elköltöztem, új munkám lett. Boldog voltam, azt éreztem, helyére került az életem. A kedvesemről azt éreztem, hogy soha így nem szerettem senkit. Boldogság volt vele minden perc. Amit nyújtott, az az volt, amire mindig vágytam, úgy szeretett, hogy mellette NŐ voltam. Végre, 43 évesen.
Ő közben munka nélkül maradt, szóval ideje, mint a tenger, és folyton együtt vagyunk. Ami nekem sok, szinte egyik napról a másikra kezdtem ezt érezni. Észre vettem, várom, mikor megy haza, mert 5 percre nem tudok egyedül lenni. És ahogy ez az érzés előjött, mintha kiábrándultam volna belőle teljesen. Lehullt a rózsaszín szemüveg? Sosem szerettem igazán? Vagy ez menthető még? Azt gondolom, ha hajlandó lenne munkát keresni, és így nem lógnánk egymáson folyton, úgy jó lenne. Meg akkor ismét fel tudnék nézni rá, mert így lelomboz, hogy nem is akar mozdulni. Engem kiábrándít, hogy egy fiatal férfi a nap nagy részében fekszik. Mégsem ő nekem az igazi, vagy egyszerűen bennem van kevés tolerancia?
"folyton együtt vagyunk. Ami nekem sok"
Nem passzolnak az igenyeitek.
Itt mar le is zarom a valaszomat.
Egyik napról a másikra ritkán változik az érzelem.
Csakis valami súlyos esetben, pl megcsalás.
Szóval nagy változás nem történt, és szinte zavar a jelenléte.
Ez nem szerelem.
Miért szeretnél egyedül lenni, amikor korábban "boldogság volt minden perc"?
Ha Ő adta meg amire mindig is vágytál, akkor nem értem miért zavar ha sokat vagyok együtt.
Persze azt megértem hogy az zavar, hogy nem keres munkát.
Házi munkában segít?
Gyerekek vannak korábbi kapcsolatból?
Kicsit introvertált típus vagyok, szükségem van egy kis egyedüllétre is néha, amellett, hogy elmegyek dolgozni, és mikor hazaérek, már nálam van, és a szabadnapjaimon is non-stop. Én folyton emberek között vagyok, ő meg vagy nálam, vagy otthon pihen, fekszik, gépezik. Nem várok tőle semmit anyagilag, meg tudok venni magamnak mindent, de az is lelomboz, hogy anyagilag rám támaszkodik már több hónapja, mintha a gyerekem lenne. Azt hiszem, emiatt van a kiábrándultságom.
Az együtt töltött idő, amikor nem az van, hogy nálam van és a gépemet vagy a telefonomat nyomkodja, miközben a hűtőmet fossza, én pedig kerülgetem, hanem közösen csinálunk valamit, azt most is nagyon élvezem, és olyankor boldog vagyok vele.
Mi lesz ha összeköltöztök?
Mondjuk azonos lenne a munka rendetek.
Akkor is egyszerre indultok, egyszerre értek haza.
Mondjuk meg érteném, ha nagyon fiatalok lennétek.
De 43 éves vagy.
Házas voltál.
Tudod mivel jár az együtt élés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!