Miért hidegültem el hirtelen?

43 éves elvált nő vagyok. Még az exférjemmel éltem, de már fontolgattuk a válást, mikor megismertem a kedvesem, 2 éve. Ő csak 31 éves. Elváltam, elköltöztem, új munkám lett. Boldog voltam, azt éreztem, helyére került az életem. A kedvesemről azt éreztem, hogy soha így nem szerettem senkit. Boldogság volt vele minden perc. Amit nyújtott, az az volt, amire mindig vágytam, úgy szeretett, hogy mellette NŐ voltam. Végre, 43 évesen.

Ő közben munka nélkül maradt, szóval ideje, mint a tenger, és folyton együtt vagyunk. Ami nekem sok, szinte egyik napról a másikra kezdtem ezt érezni. Észre vettem, várom, mikor megy haza, mert 5 percre nem tudok egyedül lenni. És ahogy ez az érzés előjött, mintha kiábrándultam volna belőle teljesen. Lehullt a rózsaszín szemüveg? Sosem szerettem igazán? Vagy ez menthető még? Azt gondolom, ha hajlandó lenne munkát keresni, és így nem lógnánk egymáson folyton, úgy jó lenne. Meg akkor ismét fel tudnék nézni rá, mert így lelomboz, hogy nem is akar mozdulni. Engem kiábrándít, hogy egy fiatal férfi a nap nagy részében fekszik. Mégsem ő nekem az igazi, vagy egyszerűen bennem van kevés tolerancia?