Éreztetek már hasonlót párotok szüleinél?

Igen, de kicsit másképpen. Egyszer volt egy barátnőm, aki teljesen más társadalmi csoportba tartozott. Nagy ház Budán, értelmiségi szülők, rengeteg pénz, én első generációs értelmiségi, melós szülők, panellakás, évente egy nyaralás.

Hiába nem volt velem éreztetve soha a dolog, tulajdonképpen erre ment rá az egész kapcsolat, mert én ezt nem tudtam jól kezelni, hiába voltam a csajnak és a szüleinek is kollégája.

Ezt én is éreztem, de inkább amiatt, hogy a párom szülei rettentően hideg emberek, nincs meg az a meleg családi hangulat, amit mondjuk az exemnél vagy barátaim családjánál tett látogatáskor érezni lehet. (Meg persze a saját családomnál) A családi beszélgetések náluk politikára, történelemre és egyéb ilyen sznob témákra korlátozódnak még egy ebédlőasztal körül is. Amikor először voltam náluk, akkor velem sem beszélgettek se a családomról se az életemről, tulajdonképpen meg se akartak ismerni, a fater elkezdett nekem az ókori rómáról, aztán Sztálinról papolni. Az anyjával megpróbáltam kicsit személyesebb beszélgetést kezdeményezni, de kb tőmondatokban kommunikált tíz percig, aztán elment mosogatni. A mosogatásban felajánlottam, hogy segítek vagy megcsinálom helyette, de ezt is visszautasította, ezt a hideg felszínes viselkedést nyomták egész hétvégén. Nagyon furcsa volt, végig azon gondolkoztam, hogy most most én megyek szembe az autópályán vagy ők?

Először azt hittem zavarom őket, miattam nem akarnak családiasabb témákról beszélni egymással, de a párom elmondta, hogy nem, náluk így mennek a beszélgetések, ha valami privátabb téma van, akkor utasítás, kritizálás és kötözködés van, szóval örüljek amíg nem látok ilyet.

Azóta se lett jobb a viszony, sőt mostmár évek óta nem beszélek velük, nem is látogatom őket mert őszintén szólva nem sok értelmét látom annak, hogy két nap törióra meg ordibálós politizálás miatt utazzam keresztül az országot. Viszont nem is hívnak, szóval szerintem én se hiányzom nekik olyan nagyon. Csak attól félek már előre, hogy ha megszületik az unoka, akkor muszáj lesz látogatni őket, nekem viszont az eddigi rendszer tökéletesen megfelelt.

Mostmár a csajod szüleit szidod?

Inkább a saját házat körül sepregess.

Inkább azon gondolkodj el, te hova jutottak 30+?

Nincs egy rendes munkád se, szüleid boltjában bohóckodsz, ès a szüleid bábja vagy. Na ez jobb?

Igen. Amikor elmentem hozzájuk az anyja mindig fogta a fejét mint a régi szappanoperákban amikor elájulni készülnek. Alig bírtam röhögés nélkül megkérdezni hogy hogy van..akkor elkezdte sorolni milyen fáradt, mennyi házimunkát csinált.

Egyáltalán nem volt észrevehető amúgy.. A konyhaasztaluk is olyan poros, koszos volt hogy förtelem.

Soha nem voltak érdeklődőek felőlem. Megkérdeztem hogy vannak, elmondták, és ha nem kérdeztem mást annyi volt.

Ültem csendben, ők meg beszélgettek. Senki nem szólt hozzám. Soha, még csak azt se kérdezték hogy hány éves vagyok.

Kb fél évig jártam utána nem. Már 2 éve nem járok. Egyszer sem hívtak fel, nem érdeklődtek, semmi...

Egy rossz szót nem mondtam nekik soha, ők sértegettek csak a hátam mögött.. Alapból utáltak mert nem akarták hogy a fiúk elköltözzön.