A biztonság vagy a mentális egészségem alapján döntsek a kapcsolatomról?

Végső elkeseredésemben írok ide. 52/ vagyok.

Férjemmel öt éve alkotunk egy párt és 2,5 éve együtt is élünk házasságban. Ha visszagondolok azóta kezdődtek ha nagyon lassan is a problémák mióta összeköltöztünk.

Ő kamionozik, három hetente van itthon egy hetet. Eleinte hiányzott, de már jó ideje megszerettem egyedül lenni. Pár témában rendszeresen van konfliktus köztünk, nem jutunk kompromisszumra.

Van amiben hasonlóak vagyunk, és úgy érzem ha nem is vagyok szerelmes már, még szeretem őt.

Jó hogy van nekem, ha nincs itthon olyankor egész jól elbeszélgetünk telefonban.

Ha itthon van akkor lehangol mert mindig ugyanazt csináljuk és ugyanakkor reggeli, vacsora. Ebéd legyen. Szex legyen mert különben haragszik rám és érezteti a viselkedésével hogy nem ilyen házasságra számított. Ha meg készül el, akkor 1,5 napig a konyhában főzök hogy legalább az első héten legyen mit ennie. Ezt ő igényli.

Eljátszottam már a gondolattal hogy külön költözöm tőle valahova.

Amiatt, mert már hetek óta nem várom haza, sőt mikor érkezik már előtte egy nappal borzasztó feszült és lehangolt vagyok.

Már nem is hiányzik hogy itthon legyen, sokat vitatkozunk, és hát hozni kell a formám ellenkező esetben részéről nincs kedvesség felém.

Azt érzem felemészt ez a helyzet, lassan depis leszek és párszor szédültem is. Gondolom a feszültség.

Emellett az anyagi biztonságom megvan az tény.

Persze ha néha megyünk valahova már alig beszélünk. Otthon sem sokat.

Ha eljönnék marha kockázatosan élnék anyagilag, nem valami sok a fizum.

Nem rossz ember ő, csak nem tudok önmagam lenni mellette.

Ha önmagam lennék akkor nem felelek meg neki. Ez a lényeg.

Mit csináljak, hagyjam el? És ha egyedül öregszem meg? Így viszont rámegy a feszültségre az egészségem. Kérlek adjatok használható tanácsot.