Éreztél már olyat kapcsolatban hogy nem támaszkodhatsz a párodra?

#20

Nem irigylem a helyzeted.

Én gyerekként így nőttem fel.

Még most felnőttként se nagyon értem,hogy miért nem volt erre a különválásra megoldás.

Az ilyen családi légkörtől bármi jobb.

8-10 évesen többször is írtam búcsúlevelet,csak épp nem mertem megtenni.

A gyerekeddel beszélgess sokat Nagyon nehéz így felnőni.

Volt sajnos.

5 évig voltunk együtt és megcsalt.

Amikor már jött más lány a képbe, csak nem tudtam róla, akkor kezdődött el, hogy lelkileg én már nem tudtam rá támaszkodni.

1. pl. van egy mentális betegségem(pánik), és elég durva családi hátterem volt. Viták során ezt ellenem fordította. Anyám alkoholista volt, és volt, hogy a fejemhez vágta, hogy olyan vagyok mint ő.

2. Iskolában nem támogatott, rengeteget tanultam az egyetemen és mindig lehúzott, hogy minek, mert az ötösök nem maradnak velem.

3. Sokszor elhitette, hogy semmit nem érek, a véleményem nem számított neki, mindenért én voltam a hibás.

Lelkileg egyáltalán nem támaszkodhattam rá. Sokszor csak egy simogatás kellett volna, de mindig rám mordult flegmán, hogy már megint simizzen????

Tőlem persze el volt várva. HÁLA A JÓ ÉGNEK, hogy kidobtam. Életem legjobb döntése volt.

20 miért nem adjátok el? Amit kapsz belőle pénzt, jó lesz önrésznek egy új vásárlásakor. Ha meg a csávótól megszabadulsz, lehet még jobban is jössz ki anyagilag. Amit nem rá költesz, abból fizeted a törlesztőt.

Családi, adókedvezmény, gyerektartás, számold ki hogy jönnél ki. Még ha egy időre össze is kell húzni a nadrágszíjat, lehet hosszútávon jobban megéri, mint tönkremenni idegileg.

23. A nők a gyerek miatt nem mernek lépni.

Sajnos a válás az nem olyan hogy az asszony viszi a gyereket és a férj többet nem is szolhat hozzájuk.

A legtöbb elvált apuka ilyenkor ott próbál kibaszni a feleségével ahol tud.

Úgy válni hogy az a gyereknek meg az anyukának is jó legyen azt csak akkor lehet ha a gyerek 14 éves elmúlt és maga dönthet már arról hogy kivel akar lakni + úgy érzi hogy az anyával akar.

20: #21 sajnálom, hogy ilyen gyerekkorod volt, átérzem. Én is ilyen közegben nőttem fel, sajnos édesapám is így bánt édesanyámmal, nem egyszer gyerekként nekem kellett közbe avatkozni, hogy ne történjen baj. Pont ezt szeretnem elkerülni. A gyerek még kicsi, nem igazán fogja fel mi történik, de érzi, hogy baj van, mostanában az apjával is távolságtartóbb.

#23 nem hiszem, hogy egyedül kapnék hitelt, pláne hogy ezt is hitelből vettük. A havi megélhetéssel nem lenne gond, inkább ez a lakás téma a necces.

19 én annyit teszek bele amennyit ő. Csinálom a magam ki életét külön kasszán ahogy ő.

Így vagyunk kvittek.

Exemnél igen. Konkrétan mikor ellopták az irataimat, a tárcámat, mindent és kértem tőle aznapra pénzt (bkv jegy-ügyintézés, ennivaló), adott 1000 Ft-ot, hogy osszam be.

Én ott álltam, hidegzuhany, és nem tudtam eldönteni hogy röhögjek kínomban, üssem le, vagy szakítsak ott rögtön.

Végül elintéztem mindent, és nemsokkal rá szakítottam. Azért ekkora sóherságot... :(