Hogy lehet valakivel megbeszélni dolgokat, ha egyáltalán nem hajlandó kommunikálni, csak mindent a szőnyeg alá söpör és jól van az úgy?

Rengeteg ember csinálja ezt, több kapcsolatomban is tapasztaltam.

Ezzel azt éri el, hogy kibújik a felelősségvállalás alól, nem kell szembesülnie a hibáival és azzal hogy elszúrt valamit - így könnyebb neki, ez így nem okoz nehéz érzéseket. Ha nem beszélünk róla, nincs is.

Ezt kellene valahogy finoman jelezned felé, vagy ha nem is így, de a tudtára adni hogy azzal ha elkerüli a konfliktust, nem oldja meg. Sokan utálnak szembesülni számukra kellemetlen dolgokkal.

Ha szeret téged és bármennyire is fontos vagy neki, partnernek kéne lennie a beszélgetésben. Ha mindent megtettél és úgy látod nem tud előrelépni a dologban, hagyd. Az úgy nem kapcsolat, hogy te beleteszel 100-at, ő pedig huszat se hajlandó.

23L

Sehogy.

Közhely, de egy kapcsolathoz két ember kell. Ahol az egyik fél alkalmatlan rá, ott te ha megfeszülsz, sem fogsz semmit elérni. Persze, lehet mondani, hogy egyébként jól megvagytok, meg szeretitek egymást... csak idővel a hozzáállása az egész kapcsolatot megmérgezi.

Én nem vagyok a híve annak, hogy azonnal lépjünk le az első kis problémakor, de amikor valaki képtelen a problémamegoldásra, akkor sajnos ez a legjobb megoldás. Tudom, átéltem, és csak azt bánom, hogy nem léptem hamarabb.

Ne hagyd, hogy kizökkentsen. Ha hatat fordít és elmegy, menj utana, ha pampogni kezd és megpróbál hibásnak beállítani, nagylevegő és mintha lemezlejátszó lennél, engedd el a füled mellett és mond tovább az elképzelésed. Mert úgy érzem végig se hallgat téged. Legjobb, ha elötte átgondoltad a mondanivalódat, vagy papírra írod és felolvasod. Ne hátrálj meg.

Ha ez se használ, ott kell hagyni a p*csába.

Hagyd ott. Az ilyen mindig az energiádat fogja szívni. Az a baj, hogy ő nem foglalkozik vele, te pedig ezerszer végigpörgeted az agyadban a le nem kommunikált dolgokat, és magadat eszed miatta.

Ki kell vágni a picsbe. Tapasztalat.