Milyen egy bántalmazó kapcsolatban lenni?

Sokszor nem is tudod, hogy abban vagy. Én is így voltam vele. Egyáltalán akkor ismertem fel a jeleket, amikor kaptam máshonnan egy kis önbizalomlöketet. (Bekerültem két új képzésre, és barátkozni kezdtek velem, valamint dicsértek is.)

Nálunk sok üres ígéret volt, szinte semmit sem tartott be. Ha mégis betartotta egy ígéretét, akkor ő volt az istencsászár, és sokáig hallgathattam, hogy nekem milyen jó pasim van... Aham, és így fényezte magát. Úgy tett, mintha büszke lenne rám, legalábbis szavakkal dicsért, de sokszor kilógott a lóláb, hogy valójában irigy rám, és nem akarja, hogy sikeres legyen. (Nála sikeresebb voltam, ez nem tetszett neki, mert ő akart lenni az ász.)

Ha valami nem tetszik neki akkor ignoral orakra, napokra, mikor milyen kedve van. Csendel buntet vagyis nem szol hozzad. Szep lassan lemorzsolja a barataidat, mert mind rossz hatassal lesz rad hirtelen. Eleri, hogy csak o legyen a kepbe, akar a csaladodtol is eltavolithat. O a minden, o tokeletes, neki nincs hibaja, minden a te hibad, ha rossz kedve van mindenkepp te tehetsz rola. Nem gondolja komolyan a bocsanatkerest, o az elso mindenbe, szexualitas teren ha o kielegul es te nem akkor az ot nem erdekli.

Altalaban ezek az emberek nagyon enkozpontuak, figyelemhianyosak, mindig mindennek roluk kell szolnia. Ha nem igy van, kepesek eszement torteneteket kitalalni, hogy rajuk figyeljenek.

De ezeket a jeleket csak akkor ismered fel, ha mar benne vagy. Mert az elejen a csillagokat lehozzak/lehazudjak. Barmire kepesek, hogy behalozzanak, majd ktt rugnak beled ahol a legjobban faj. Beterrorizal, fenyeget, ha elhagyod megoli magat. Erzelmileg sakkban tart es borzalmasan nehez ebbol kikeveredni. Szulni semmikepp nem szabad nekik, mert akkor sose szabadulsz. Megegy tenyezo, nagyon hirtelen akarnak gyereket, osszekoltozni, hazasosni.

Szerencsére ma már elég sok cikk foglalkozik a bántalmazó kapcsolatok jellemzőivel. Érdemes szétnézni az interneten.

De előre nem érdemes erre rágörcsölni. Ha úgy érzed, nem vagy szabad a párod mellett, nem tudsz kiteljesedni, visszahúz, akkor mindenképp át kell gondolni a jövőtöket.

Röviden, én abban vagyok. És kellett hozzá másfél év, hogy észrevegyem.

Hogy milyen? Először csak annyit veszel észre, hogy stresszelsz, hogy egyáltalán mi az amit csinálhatsz, mi az amit mondhatsz, mert szinte bármit teszel, és bármit mondasz, abban a párod megtalálja a rosszat.

Ha nem "engedelmeskedsz" valóban csenddel büntet, ami vagy annyit jelent, hogy napokig nem beszél veled, vagy annyit, hogy a köztetek lévő kommunikáció csak annyiból fog állni, hogy egy szavakban válaszol.

A lerombolásod, meglepően észrevétlenül, és tényleg nagyon precízen kivitelezi, ahogyan mondják, észre sem veszed. Olyan apró és egymással összefüggő lépéseket tesz meg, amiket néha nem hiszek el, hogy nem tervezett meg előre, viszont amint tönkretett, és már nincs önbizalmad, a hatalmában vagy.

Innentől pokol az életed, mert azt hinnéd, hogy ha mindent úgy csinálsz, ahogyan mondja, akkor nyugtod lesz, de nem, mert ahogyan említettem, mindenbe beleköt, bármi amit csinálsz, szó szerint bármi, az rossz, ha esetleg lenne önbizalmad kiállni magadért, vagy megint jön a csenddel büntetés, vagy pedig tovább folytatja a xarozásod, ameddig az önbizalmad, amivel kiálltál magadért el nem fogy.

Aztán azt veszed észre, hogy az önbizalmad, már nincsen, és esélytelen, hogy legyen, mert mindennap minden szituációban megkapod, hogy rossz vagy, és már teljesen nem önmagad vagy.

Persze jöhetne a kérdés, hogy az ember ilyenkor miért nem szakít, hiszen nyilvánvalóan ez így ahogy van kibírhatatlan.

Egyrészt az első időszak tényleg nagyon jó, arra emlékezve maradnak bent emberek ebben, illetve nem tudom, hogy tudatosan, vagy csak ösztönösen, de a bántalmazók megérzik, hogy mikor akarsz kilépni a kapcsolatból, és akkor elkezdenek normálisan beszélni veled, szerethetően viselkedni, és mivel az önbizalmad eléggé le lett építve + azt látod, hogy a párod megváltozott, elveted a szakítás ötletét, és rá pár napra kezdődik az egész előről.

Ezt a folyamatot ahogyan említettem másfél évig nem sem fogtam, csak akkor tudatosult bennem, amikor pont szembe jött velem egy cikk ( egy Isteni jelnek fogom fel ) a nárcisztikusokról.

Ahogyan említettem, én ilyen kapcsolatban vagyok, nem tudok kilépni, tudom, hogy ki kellene, de mindig amikor kiakarok, elkezdem "sajnálni", és reménykedni, hogy most tényleg meg fog változni, pedig tudom, hogy nem fog, és az lenne a legegyszerűbb ha elé állnék, és szakítanék.