A párotokkal álltatok szemben már hasonlóval? Hogyan jutottatok túl rajta?

Köszönöm, ha végigolvasod ezt a hosszú irományt.

A barátom generalizált szorongásra és OCD-re szed antidepresszánst. Emmellé társul a munkamániája: főleg fizikai munkát végez ami a saját bevallása szerint nagyon jót tesz neki, nem kattog feleslegesen az agya, mindeközben valami értékeset teremt.

Büszke vagyok rá, hogy mentálisan így szinten tartja és nem engedi mélypontra zuhanni magát. Csak az a gond, hogy amikor a gyógyszer és a kihajtottság összeadódik, itthon már alig kapok az aktív énjéből valamit. A sütés-főzés sokszor közös program volt, lelkesedett, hogy tanítgassam mert "egy konyhaanalfabétával bútoroztam össze". Filmen, sorozaton kb. a feléig bírja ébren. A szex is kb. időpontfoglalás nehézségi szinten van; mostanság rávenni sem olyan egyszerű, hiába mondom, hogy jólvan, nem kell full akció, bízza csak rám magát... sokszor elkedvtelenedik, hogy az nem olyan amit ő szeretne csinálni velem normális körülmények között. A hétvége megintcsak tabu mert akkor maszekol.

Ez van tehát kb. május óta, ilyen békés lakótársias iramban éldegélünk. A kommunikációval nincs baj, arra kér, legyek türelemmel, nem lesz ő mindig ilyen csak most megakar keresni annyit, hogy a házfelújítást letudhassuk egyszerre. Én azonban attól tartok, ez ilyen ördögi körré válik, pont a mentális egészségének a szintentartása miatt.

Voltatok már hasonló helyzetben a párotokat illetően? Hogyan viseltétek?