Szerinted mi a rosszabb, megbántani valakit, vagy pedig soha meg nem bocsájtani?

Én Ádámot. Ádám volt az, aki bántotta a másikat... akit megbántanak, annak meg szerintem joga van nem megbocsátani, ha eltört benne vmi. Ádám lehet, hogy szenved, de azt magának köszönheti.

(persze árnyalhatja a helyzetet az, hogy Ádám miért büntette meg Évát, ha pl. állatkínzás miatt, akkor megint más egy kicsit a helyzet... vagy hogy milyen bűnre milyen büntetés volt a válasz... nem mindegy, hogy megverte, vagy "nem adok neked ma este puszit")

Egyiket sem tartom rossz embernek. Az emberek hibáznak, majd jó esetben tanulnak belőle. De van az a mértékű (folyamatos) és/vagy szándékos bántás, amire nem lehet már csak úgy legyinteni.

Én a történetedben Éva vagyok. És Ádám borzasztóan megbántott engem. Szeretnék én megbocsátani, de egyszerűen már nem megy. Pedig szakítás óta hónapokon keresztül próbált bocsánatot kérni, és hogy felejtsem el a múltat. Én megpróbáltam megbocsátani, de állandóan összevesztünk mégis, mert a múltat nem lehet semmissé tenni, ezt meg Ádika nem érti meg. Sőt, miatta vesztünk össze állandóan, mert olyan dolgokat dobott be témának, ami pont, hogy a múltat, meg a sebeket tépegette. Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Nem haragszom, minden jót kívánok neki, csak egyszerűen hagyjon engem békén. Letiltottam mindenhol, ez van.

Mivel konkrèt dolgot nem tudunk, ennyiből azt mondanám egyik sem rossz vagy szívtelen ettől.

Az emberek hibáznak, ès mondanak bántót, ha belátja a hibáját, ès bocsánatot kèr, illetve megpróbálja jóvá tenni, az rendben van.

Viszont a másik fèlnek meg joga van eldönteni, hogy neki mi fèr bele, mi az amit el tud nèzni, meg tud bocsátani, ès mi az amit nem. Ettől nem lesz szívtelen, meg rossz ember.

A nem megbocsátás sok esetben nem döntés kérdése. Szerintem ezt az érzést hogy megbocsátok erezni kell. De nem tudatos. Sok esetben, nyilvan nem mindig.

A megbántás vagy döntés kérdése vagy nem, néha akaratlanul is előfordul.

Nem ugyanaz egy szeretői viszony fenntartása (komoly és tudatos tehát szándékos), mint egy elfelejtett nevnap a sok munka miatt, egy rossz hangsúllyal mondott mondat amit barki könnyen félreérthet, ez pedig nem szándékos és nem is olyan súlyú.

Szóval ez így nagyon nehéz.

Nem mindegy miről van szó és nem mindegy az indíttatás.