Miért van az, hogy a leggyakoribb esetben egy nyílt, őszinte, jóképű, intelligens srác helyett aki nem drogozik, nem füvezik nem dohányzik, inni azért szokott de mást nem és még csak nem is bunkó, helyette inkább a nők? ->

Tovább is olvashattam volna, no mind1. :D

Amúgy meg ez egy elég durva általánosítás. Ahogy mindenkit, úgy a lányokat is először a külső fogja meg, ha egy ilyen tökéletes természetű srác nem néz ki jól, akkor már cseszheti a belső tulajdonságait.

Mert a nőkben van egy ilyen anyáskodó hajlam, azaz adott nő szeretné megváltoztatni a rossz fiút. Egy ilyen fiú mellett nem lehet unalmas az élet. Erre a kedvenc idézetem:

„Sokszor olyan méltatlan, nagyfejű legényekre pazaroljuk energiánkat! Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. Utólag megfejtem jeleiket, és transzparensként állnak előttem.

Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak.

Á, dehogy változnak. Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk.

A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással.

Esküszöm, nem értem magunkat.

Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.

Lassan jobban értem a férfiakat, mint a nőket."