Mit tegyek? Én úgy érzem kezdek besokalni Egyszerűen nem látom az alagút végét. Se a jövőt se semmit. Minden szürke, homályos.. Számomra

Szóval. A lényeg hogy a baratommal 8 hónapja vagyunk együtt. A költözés sajnos 1 hónap után megtörtént ugyanis ő külföldön él. Én viszont egyik kapcsolatról a masikba estem.

Hirtelen jött. Nagy volt a szerelem. A szüleihez költöztünk ami hatalmas hiba volt. A lényeg annyi hogy a mindennapos veszekedés mellett ott volt az anyja is

Ez a tipikus anyuci kisfia es nagyon szoros kapcsolatban vannak es mindig az számít amit a kedves anyuka mond.. Sajnos így is lett. Ha én össze vesztem a barátommal akkor nem csak vele voltam össze veszve hanem a kedves anyukaval is es aztán mennem kellett hozzá is puncsolni... Ezt tűrtem egy darabig de elég volt. A lényeg amiért állítólag ennyire védi és félti hogy nem akarja hogy olyan ideg roncs legyen a kisfia mint az előző barátnője mellett.. (elvileg én is ugyanaz vagyok mint az exe)

És az anyja ezért ideges mert o a fiát mindig annak látja.. Lényegtelen. A kapcsolatunk már ott megromlott mármint a párommal. A sok idegeskedés miatt nem volt nemi élet minden egyes nap csak a vita a vita a vita.. Szó szerint a 8 hónapból vagy 3 hét az amikor vita mentes hetünk volt. Lényegtelen.

Jött egy fordulat elköltöztünk ketten egy másik országba távol a szülőktől. Persze a mindennapos videó hívás ment... Ami szerintem egy 26 éves férfinek nem hiszem hogy normális.. De ez nem zavart hisz az anyja..

Itt vagyunk lassan 4 hónapja és ugyanolyan rossz a helyzet. Nem változott semmi. Nincs szex.. Én teljesen önértékelési hibákkal szenvedek.. Ő nem foglalkozik annyit velem es ezt mind mind az idegességre fogja. Hogy azért nem kíván hogy azért ilyen... Igaz azt nem mondtam hogy én egy nagyon hisztis nő vagyok.. Mindent magamra veszek mindenen elsirom magam. Sajnálom ezt az édesanyámtol örököltem. Viszont.. Főzök mosok takarítok kiszolgálom a párom mindent megteszek neki.. Amiért a hiszti van mindennap az az hogy ő nem foglalkozik velem annyit amennyit én szeretnék. És erre az a válasz hogy ő nem tud 0-24be velem foglalkozni. Es ezt senki nem varja el tőle viszont rosszul esik ha haza jön munkából egyből ül a géphez es stb.. Es hogy mit foglalkozzon velem egésznap.

Meg hogy én mindenkitől eltaszítom őt. A barátaitól, a családjától hogy én csak magamnak akarom őt kisajatítani..

Viszont most sajnos a vírus miatt egy olyan helyzet adódott hogy vissza kell költözni a szüleihez mert ahok ok laknak oda nem kérik az oltást viszont ahol mi vagyunk itt kérik es mi nem fogjuk oltani magunkat. Viszont én nem szeretnék a szüleihez vissza menni. Az anyjával megromlott a kapcsolaton mert össze vesztünk mert untam hogy folyton bele szólt a kapcsolatunkba ami nem tartozik rá.

És én nem akarok vissza menni oda mert megint csak szorongni fogok viszont nincs más lehetőség mert házat csak 3 havi bérpapírral lehet kivenni... Szóval teljesen tanácstalan vagyok. Viszont akkor is szeretjük egymást. Nem tudunk meglenni a másik nélkül hiába a sok vita.. Es en meg mindig bízom bízom reménykedem ahogyan ő is... Annyiszor próbáltunk már szakítani de nem tudjuk megtenni.. Egyszerűen nem. Csak most rettegek vissza menni újra megint nem akarok ott lenni de elhagyni sem tudom es annyira kétségbe vagyok esve mindennap csak sírok es sírok es sírok... Nincsenek barátaim ninxs kire számítani senkire. Valaki írjon nekem. Kérlek titeket. Azt elfelejtettem leírni hogy 22 éves vagyok. Köszönöm a válaszokat!