Nőknél egy férfi zsugorisága milyen mértéktől kezdve szakítóok?

Nem osztja meg velem? Nem kell megosztani velem semmit.

Szerintem a hasonló kereset a jó.

Ha csóró, nem tud bánni a pénzzel, az nem jó. De az sem, ha gazdag, és ezáltal ő a "főnök", nekem meg mindent meg kell csinálnom, amit kitalál.

Azt gondolom, hogy az zavarna, ha miatta "nagyobb lábon kellene élnem, mint előtte", és ezt legalább részben nem kompenzálná.

Tehát, ha milliárdos, de amúgy tömeg-közlekedik, akkor nem gond, közlekedünk együtt. Ha jómódú, de autóval közlekedik és nem ajánlja fel, hogy hazavisz vagy kifizetteti a benzint, akkor az zavarna.

Ha egy 100 nm-es házban lakik és nem ajánlja fel, hogy odaköltözhetek, hanem azt mondja, hogy fizessek bérleti díjat vagy ő költözik hozzám, az zavarna. Ha egy 50 nm-es lakásban lakik, akkor nem.

Ha nagyon drága nyaralásokra megy akkor zavarna, ha nem szállna be az én nyaralásomba. Ha spórol rajta, akkor nem.

2: tehát ha csorobb, akkor kevesebb az elvaras.

Mondjuk ezt látom ha egy férfinak van pénze rátermett akkor lehúzzák, ha nem érdekli semmi akkor a nője eltartja mint egy király úgy el.

Szerintem akármilyen zsugori lehet a pasi.

Hiszen itt olvasom, hogy az itteni nők nem szorulnak a pasi pénzére, mert diplomás, jól keresők.

Másrészt őket nem lehet megvenni ajándékokkal, mert nem fogadnak el semmit a pasitól.

"Szerintem akármilyen zsugori lehet a pasi.

Hiszen itt olvasom, hogy az itteni nők nem szorulnak a pasi pénzére, mert diplomás, jól keresők."

Szerintem elsiklasz a lényeg felett.

Én például azért nem választanék párnak zsugori férfit, mert a pénzére rászorulok, hanem azért nem, mert más az, ha valaki takarékos, észszerűen bánik a pénzzel, és nem költ felesleges dolgokra, és más az, ha valaki zsugori.

A zsugoriság egy jellemvonás, lelki beállítódás, és tőlem messze áll, nem ilyen vagyok, hanem inkább nagylelkű anyagi kérdésekben és más téren is, így nem illenék össze egy férfival, aki zsugori.

Ha időnként elmegyünk valahova a barátnőimmel, beülünk valahová kávézni, vagy vacsorázni, akkor én például nagyon szívesen meghívom a könyvtáros barátnőmet, akinek kevesebb, mint fele a nettó fizetése, mint nekem, rendszeresen adok pénzt számomra fontos karitatív célra, ha látok olyan apróbb-nagyobb dolgot, aminek a családtagjaim, a párom vagy a barátaim örülnének, vagy hasznos lenne a számukra, akkor szívesen megajándékozom őket, ha megengedhetem magamnak, mert szeretek örömet szerezni.

Nem tudnám magamat elképzelni egy olyan férfi mellett, aki megél egy normális életszínvonalon, és közben sajnálná a pénzt arra, hogy időnként vegyen nekem egy szál virágot, vagy néha meghívjon egy italra, fagyira vagy egy vacsorára, miközben én meg szívesen főzök kettőnknek, - ami nem csak idő, hanem pénzbe is kerül az alapanyagok miatt, - és időnként meglepem olyan ajándékokkal, aminek szerintem örülne.

Szerintem egy zsugori férfihoz inkább zsugori nő illik - vagy legalább olyan, akit nem zavar ez a jellemvonás.

Közös kasszán nem lennék pasival, így megosztani nem kell, hogy megossza a vagyonát, de pl. első randin nekem eleve kizáró ok, ha nem fizet.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy értelmes, célokkal rendelkező, szorgalmas, normális életszínvonalon élő férfi elhív engem valahová, mert ő érdeklődik irántam és ő szeretne engem megismerni én időt meg energiát szánok rá és akkor kifizetteti velem a vacsorát pl.

Ugyanígy nem megyek el csak "sétálós" randira. Az annyira low effort, hogy még 20 évesen elnéztem, de most már azért hasra nem esek tőle. Főleg sz-r időben.

Komolyabb ismerkedésnél, vagy párkapcsolatban én elvárom, hogy alkalmanként kapjak pl. virágot és eljárjunk rendszeresen randizni.

És lehet itt hőbörögni, de amelyik férfi nem tudja megengedni magnak, hogy heti 1-szer elvigye a barátnőjét vacsorázni vagy moziba vagy kirándulni, akkor neki lehet nem a randizással kéne foglalkoznia, hanem az egyéb problémáit kéne megoldani.