Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normalis hogy ilyen otthonulo lettem mellette?
A huszas eveim elejen jarok, egyetemista lany vagyok. A parommal ket eve vagyunk egyutt, mostanaban kezdtek el elojonni a problemak, elkezdett foglalkoztatni a gondolat hogy vajon visszahuz-e..
Amiota egyutt vagyunk sokkal kevesebbet jarok el otthonrol a csajokkal, sosem voltam az a nagy bulizos, baratnom is nagyon keves van, de azota hogy egyutt vagyunk nem is annyira kivanom hogy kimozduljak veluk es a parom sem orul neki.
A baratomnak nincs barati tarsasaga, neki is csak nehany kozelebbi baratja van, veluk nagyon ritkan talalkozik. Szereti velem tolteni az idejet, nincs ellenere ha programot csinalunk, de otthon is szeret lenni. Kicsit olyan “nyugdijas parosnak” erzem magunkat, ahhoz kepest hogy mindketten fiatalok vagyunk a hetvegeink nagy reszet a csaladdal toltjuk, kirandulassal es hasonlokkal.
Kicsit elkezdett motoszkalni bennem az az erzes, hogy elvesztegetem a fiatalkoromat. Felek hogy ha kesobb visszagondolok ra, banni fogom hogy nem mentem bulizni rendszeresen, hogy ilyen kicsit vettem csak resz a tarsasagi eletben es ilyen ingerszegeny az eletem. A korombeliek kozul nem is ismerek mast, aki ilyen eletmodot folytatna, lehet nekem sem kene, nem szeretnem elvesztegetni a fiatalsagomat..
Mit gondoltok? Mit kene tennem? Jogos ez az erzes?
válasza:
válasza:"Mit gondoltok? Mit kene tennem? Jogos ez az erzes?"
Azt kéne tenned, amit szeretnél.
Az is lehet, hogy bánni fogod, és a fiatal éveid elvesztegetéseként fogsz rá tekinteni. De az is lehet, hogy azt bánnád, ha magadra erőltetnél egy olyan életformát, ami nem passzol hozzád.
De amúgy nekem úgy tűnik, mintha több dolog hiánya jelenne meg egyszerre (bulizás, barátok, programok, stb.), amik közül valamit valószínűleg hiányolsz, valamit kevésbé. Ezeknek nem muszáj szükségszerűen együtt járniuk. Például bulizás nélkül is lehet aktív és tartalmas a társas életed, sok baráttal. Vagy barátok nélkül is lehet sokféle programot csinálni a pároddal.
Belekényelmesedni a helyzetbe nagyon egyszerű. De lehet, hogy sokkal jobb dolgokat is átélhetnél, csak nem mersz kilépni a megszokottból. Kóstolj bele sok mindenbe, egyúttal tarts önvizsgálatot, hogy rájöjj, igazából mit is szeretnél.
Még valami: a párkapcsolatok elején gyakori, hogy leépül minden más, mert a "semmit" is annyira csodálatos megélni a másikkal. Utána jobban felmerül az igény több baráti programra, kimozdulásra, stb.
válasza:Az, hogy a parod "nem orul" neki, ha elmesz, nagyon nagy into jel, es nem toleralhato.
Meg kell tanulnod meghuzni a hatarokat!
Probalj meg leulni es veggiggondolni, hogy milyen eletet szeretnel magadnak, es igyekezz ugy elni, kulonben elpazarlod, igen:( Ha huzza a szajat, mehet a levesbe, neki tamogatnia kene ugyanis, nem visszahuzni. Ha szivesen elnel szocialis eletet, ne miatta ne tedd!
Tudom, nehez azt mondani a parodnak, hogy "sajnalom, hogy teged ez elbozonytalanit, de hidd el szeretlek, es ettol fuggetlenul el fogok menni ebbe a buliba" - de a te eletedert te vagy felelos.
(Nyilvan nem excessziv es artalmas eletformakrol van szo, kedves 1-es.)
válasza:"ingerszegeny az eletem"
Minden érzés jogos.
Ne alkalmazkodj a boldogságod árán.
Szerintem unatkozol, és kivágysz az "életbe". Természetes, hogy nem tudja neked egyetlen ember egyetlenegy szobában megadni mindazt, ami ezen kívül és túl létezik, és érdekel téged a világból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!