Meddig és hogyan kell empatikusnak lenni a párkapcsolatunkat tönkretevő, rajtunk kívül álló körülmények miatti hangulatingadozásokkal?

Mióta tart ez az állapot? Mennyire támogatod, bíztatod?

Ez életben mindig lesznek nehézségek, sőt ennél rosszabbak is. Ha az első akadálynál kilépsz sose lesz hosszútávú párkapcsolatod.

Mondjuk, nekem kicsit alapból felszínesnek tűnsz azon a részen, hogy a párodnak komoly mentális terhei vannak, testileg-egészségügyileg is kezd tönkremenni, de neked a szex a legfontosabb.

Támogatod abban, hogy munkahelyet váltson? Támogatnád őt akkor is, ha egy nap besokalna és B terv nélkül kilépne a munkahelyéről?

Az első kettővel szemben én nem lennék sokáig türelmes. Toxikus munkahely: váltson. Ha kell, egy darabig vagy eltartom, vagy ha arra nem elég a fizum, hogy teljesen, akkor addig menjen el négy órában dolgozni valahova, ahol nem toxikus a környezet, ameddig kilábalunk. De ha csak sír, nem hajlandó váltani, a segítségemet sem fogadja el, akkor az elég hamar szakításhoz vezetne. Én az exemett elég sokat rugdostam, hogy váltson már, mert az ő életére is ráment, és ezzel a párkapcsolatunkra is. De, mint mondtam, támogattam, ahogy csak tudtam benne. Te támogatod, segíted őt, biztatod, eltartanád, ha erre lenne szükség, amíg új helyet talál?

A toxikus családot meg egyáltalán viselem el, bőven jutott belőle nekem gyerekkoromban. Ha szemetek, gonoszak, akkor hagyja ott őket és ne álljon velük szóba soha többet. De mondjuk ez viszonylag hamar kiderül egy párkapcsolatban, szóval én azelőtt kihátrálnék, hogy nagyon-nagyon komolyra fordulna.

A szexuális élet viszont egy tünet, marhára nem ez a legfontosabb...

1. ilyen munkahelynek nem adnám el a munkám. Van bőven más lehetőség.

2. családi problémákat meg lehet beszélni, ha meg nem, a kapcsolatot megszakítani

Támogatnám az őszi váltásban, egyértelművé tenném, hogy az szerintem egy nagyon jó döntés lenne, nehogy abba a hibába essen, hogy ellébecol, miközben az élete és a kapcsolatunk fokozatosan tönkremegy.

A rossz szülői mintát is tudatosítanám benne, hogy igénye legyen rá, hogy változtasson. Nehéz, de az már egy jó első lépés, ha egyáltalán odafigyel erre, és nem csak automatikusan olyanná válik, mint amit látott.

A szexualitás pedig tünet, ha sikerül a javulàs, ott is javulás lesz.

Ugyanilyen problémákkal küzdök a kapcsolatomban. Hosszú távon (évek) az a baj, hogy amikor végre elkezdődnek megoldódni a problémák, már nem tudod annyira becsülni és támogatni, mint az elején tetted volna, hiszen addigra még többet várnál el és a türelmed is elfogyott. Úgyhogy ha egy mód van rá, a folyamatos megoldáskeresést és előrehaladást kell támogatni, nem hagyni, hogy megalkudjon a rossz helyzettel, mert mindenkinek rosszabb lesz kijönni belőle.

Az en párom még akkor sem empatikus ha megszunik a munkahelyem.

Semennyire nem kell.

Megis elvagyunk. Nem panaszkodom neki mert ugyis suket fulekre talál.